Esti séta az állatkertben
Hanga Zoltánnal, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjével beszélgettünk
2019-05-08

A Fővárosi Állat- és Növénykertben egy-egy esti sétán bepillanthatunk az állatok éjszakai életének titkaiba, örökbe fogadhatjuk a számunkra kedves elefántot vagy medvét, a hozzá tartozó Holnemvolt Várban pedig nemcsak a ház körüli, illetve szelíd vadállatokkal ismerkedhetünk meg testközelből, de leadhatjuk a segítségre szoruló, vadon élő sünit, baglyot vagy siklót is.

Az állatkertben a vörös farkas néven is ismert ázsiai vadkutyáknál az anyák tizenegy kölyköt nevelnek, a Dél-Amerikában őshonos vízidisznóknál három apróság cseperedik, és az egyik legnehezebben szaporítható állatkerti emlősnél, a hangyászsünnél is szépen fejlődik a tojásból kikelt kis utód – tudjuk meg a legfrissebb érdekességeket az intézmény honlapját olvasva, Hanga Zoltán szóvivő tollából.

A hírek „felelőse” nemrég A szóvivők című könyv egyik szereplőjeként vendégeskedett a Seybold-Garab pincében, ahol szívesen válaszolt kérdéseinkre.   

– Több mint húsz éve dolgozik az állatkertben, holott agrár- és állattenyésztő mérnökként diplomázott. Hogyan kötött életre szóló barátságot az állatokkal?

– Otthon nem nagyon tarthattunk házi kedvencet, ezért nagyobb gyerekként szinte minden szabadidőmet az állatkertben töltöttem. Már a gimnáziumi évek alatt tudtam, hogy az állatokkal való törődést választom élethivatásomnak. Állatgondozóként kezdtem dolgozni, majd rövidesen egyre többet foglalkoztam a sajtós munkával is, 2004-től pedig szóvivő lettem.

– Mindenről tud, ami az állatkertben történik?

– A fontos üzenetek közvetítéséhez ez elengedhetetlen. Állatgyűjteményünk nyolcszázötven állatfaj kilencezer egyedéből áll, a növények száma pedig ennél is több. Ennyi élőlény körül mindig történik valami fontos, amely az emberekre tartozik: utódok születnek, és sajnos néha állatok pusztulnak el, új lakók költöznek hozzánk, és tőlünk is elbúcsúzik egy-egy ritka faj.

– Melyek a legfontosabb feladataik?

– A természet legfőbb sajátossága a sokféleség, és mi ezt igyekszünk bemutatni. Napi szinten gondoskodunk az itt élő állatokról és növényekről, hogy a látogatók is kedvüket leljék bennük. Évente több mint kétezer sérült, bajba jutott vadon élő állatot mentünk meg a biztos pusztulástól, és az európai visszatelepítő programban is részt veszünk, amelynek keretében például nemrég az egyik óriásvidránk, Alondra visszatért az argentin vadonba, hogy őshazájában más állatkertekből érkezett társaival új életet kezdjen. A veszélyeztetett fajoknál az állatkerti tartásnak és szaporításnak komoly természetvédelmi jelentősége van, hiszen állományunk olyan vésztartalék, amelynek segítségével egy-egy faj visszakerülhet természetes 
élőhelyére.

(Tamás Angéla)