Focirajongó lánglovag Budafok-Tétényben

– Talán nem volt kérdés, hogy a tűzoltó hivatást választja, hiszen a családban több generáción át öröklődik ez a szakma.

– Közel egy évszázad alatt nyolc családtagom választotta ezt a hivatást. 1920-ban édesapám keresztapja volt az első, aki felszerelt Budapesten tűzoltónak. Az összes családi összejövetelen érdekes történeteket hallgathattam a rokonaimtól, ez nagy hatással volt rám. Apukám először le akart beszélni, hogy tűzoltó legyek, de mikor látta, hogy nekem ez nagyon fontos, akkor folyamatosan támogatott.

– Hol és mikor szerelt fel, milyen érzés volt egy életmentő csapathoz tartozni?

– A XI. kerületi tűzoltóságon szereltem fel 1995. november elsején. Miután az egész gyermekkoromat a tűzoltóságon töltöttem, nem volt új a helyzet. Huszonegy éves voltam, úgy érzem, ekkor léptem egy szintet az életemben és váltam felnőtté. Olyan csapat része lettem, akik napi szinten életet mentenek vagy tüzet oltanak.

– Milyen fokozatokat „mászott” meg a ranglétrán?

– A beosztott tűzoltótól a parancsnoki beosztásig az összes pozíciót betöltöttem, ilyen volt például a fővárosi ügyeleten a csoportvezetői beosztás vagy a diszpécseri szoba, ahol az esetekhez irányítjuk az autókat.

– Mi a varázsa a tűzoltó szakmának, hiszen nem könnyű sem fizikálisan, sem lelkileg?

– A varázsa az, hogy önzetlenül segíthetek másokon. A riasztáskor nem lehet tudni, hogy kik kerültek bajba, egy közös pont van, hogy segíteni kell. Minden bevetést ugyanazzal az elánnal kezdtem és kezdem a mai napig is.

– Hogy tudják a tűzoltók feldolgozni azt a sok tragédiát, amit át kell élniük?

– Egy bevetés során mindig hideg fejjel kell a feladatra koncentrálni, a végén, az életmentés és a kármentés után a csapat leül és végiggondolja az esetet. Nálunk az a szokás, hogy ha visszamegyünk az állomásra, akkor közösen átbeszéljük a történteket.

– Mikor került Budafokra, és milyen a XXII. kerületi csapat?

– A kerületbe 2012. április 1-jén neveztek ki a katasztrófavédelmi őrs élére, nem volt ismeretlen a terep, mert sok kollégát már személyesen ismertem korábbról. Nagyban támaszkodom az őrs tagjaira, hiszen nélkülük nem lenne teljes az én munkám sem, mind a laktanyán, mind az esetek során.

– Most már őrsvezetőként dolgozik, nem hiányzik a vonulás?

– A mindennapi vonulásoknak megvan a varázsa, ami kicsit hiányzik, hiszen ezért lesz tűzoltó valaki, de ez nem tűnt el az életemből. Kiemelt eseteknél én is a helyszínen vagyok mint vezető őrsparancsnok.

– Mit szokott csinálni szabadidejében?

– Gyakran járunk a családommal horgászni és kirándulni. Másik szenvedélyem a foci, így amikor csak lehet, a Kispest-Honvéd meccseire elmegyek a két fiammal és a barátaimmal.

(V. D.)