Forradalmak és diktátorok

A történettudomány művelői az elmúlt száz év során mindent elkövettek annak érdekében, hogy szakterületük ugyanolyan elvont, száraz és csak a beavatottak számára érthető ismeretanyaggá váljon, mint a kvantumfizika vagy a szerves kémia, pedig ha a történészek csak más történészeknek írnak, akkor valami baj van – vélekedik dr. Hahner Péter. A Pécsi Tudományegyetem újkortörténeti tanszékének docense 13 diktátor című könyvében – ahogy azt eddig megjelent köteteiben megszokhattuk – olvasmányos stílusban, anekdotákkal fűszerezve rajzol portrét a kiemelkedő forradalmárokról Cromwelltől Che Guevaráig.

A népszerű szerzővel a könyvbemutató kapcsán beszélgettünk a nagytétényi könyvtárban.

– Milyen szempontok alapján válogatta ki a 13 történelmi személyiséget?

– Könyvemben elsősorban a világtörténelem leghíresebb forradalmait és ezek vezetőit kívántam bemutatni az újabb kutatások tükrében. Miért vannak köztük többségben a diktátorok? Valószínűleg azért, mert a forradalmárok gyorsan elveszíthetik a szélesebb rétegek támogatását, s ilyenkor általában azzal indokolják hatalmuk fenntartását, hogy valamilyen ideológiára hivatkozva kijelentik: ők jobban tudják, mi a nép igazi érdeke, mint maga a nép.

– Hogyan került a könyvben egy oldalra Hitler és Washington?

– Mindketten egy-egy forradalomból kibontakozó rendszer vezető személyiségei voltak. E két személyiség is jelzi, hogy a forradalmak szinte minden szempontból különbözhetnek egymástól. Akad köztük sikeres és sikertelen, humánus és embertelen, egyes forradalmakat a nagylelkű és önzetlen gesztusok, másokat kegyetlen tömeggyilkosságok jellemeznek. Nemcsak a forradalmak különböznek egymástól, de még egyetlen forradalom különböző szakaszai is. Némelyik olyan ellentmondásos örökséget hagyott ránk, amelynek nem lehet valamennyi elemét nyugodt lelkiismerettel elfogadni. Szerencsére a magyar forradalmak ünnepein nem kell, hogy zavarba jöjjünk. Mind az 1848-as, mind az 1956-os forradalom olyan közvetlenül megvalósítható politikai célok érdekében robbant ki, amelyek megvalósításához nem lett volna szükség tartós erőszakra, mert a társadalom túlnyomó többsége valamennyit elfogadta.

– Írt már szerelemről, tévhitekről, forradalmakról. Milyen témát szeretne feldolgozni a huszonkettedik könyvében?

– Annyi bizonyos, hogy újkori és világtörténelmi témát, érdekes és jelentős történelmi személyiségekről. Ennél pontosabbat nem mondhatok, hadd legyen ez meglepetés! (Tamás Angéla)