Három gól nélküli negyed

Hát ez nem volt benne a világbajnokság dramaturgiájában. Hétezer néző, fantasztikus hangulat, a női vízilabda-válogatottunk három csoportmeccsén jó játék, kellemes ágra kerülés, a toronymagas favorit Egyesült Államokkal legfeljebb a döntőben találkozunk...

Ezek után következett a negyeddöntő Kanada ellen. A találkozót megelőző sajtóértekezleten, a káposztásmegyeri Aquaworldben – a csapat szálláshelyén – ugyan a játékosok és Bíró Attila csapatkapitány is hangsúlyozta, hogy az észak-amerikaiak ötméteresekkel legyőztek bennünket a sanghaji Világliga-rájátszáson, s végül ezüstérmesek lettek, de mi, újságírók csak afféle kötelező óvatoskodásnak hittük az intelmeket. Aztán hétfő este a Margitszigeten rádöbbentünk, hogy nagyon is veszélyes ellenfél Kanada. Olyannyira, hogy 6-4-re legyőzte válogatottunkat, amelynek ezek után be kell érnie az 5–8. hely valamelyikével.

Takács Orsolya, a válogatott világ- és Európa-bajnok védője hatéves kora óta budafoki lakos. A mérkőzés után a vegyes zónában hamuszürke arccal válaszolt kérdéseinkre az első magyar gól szerzője.

– Mi volt a baj, miért nem sikerült?

– Egyértelműen a támadásainkon ment el a meccs, nem tudtuk feltörni a kanadaiak védelmét. Nagyon kellemetlen zónájuk volt, nem találtuk a megoldást.

– Harmincötször lőttünk kapura, míg az ellenfél csak huszonegyszer, mégis kikaptunk...

– Igen, mert a 35 lövésből csak négy ment be. Higgye el, nem jellemző ránk, hogy négy negyed alatt négy gólt szerezzünk, nyilván az volt a kanadaiak célja, hogy bizonytalan helyzetekbe kényszerítsenek minket, és ez sikerült nekik. Nagyon szomorú vagyok, de a világbajnokságnak még nincs vége. Ezek után az a kötelességünk, hogy legalább az ötödik helyet megszerezzük, tartozunk ennyivel a közönségünknek.

– Nem volt túlságosan hosszú a háromnapos szünet azok után, hogy csütörtökön megvertük a hollandokat az utolsó csoportmeccsen?

– Nem hinném. Értelmesen töltöttük ezt a három napot, minden fel volt építve, el volt tervezve. Egyszerűen kifogtunk egy ilyen napot, kevés ötletesség volt a támadójátékunkban. Pedig hat kapott góllal simán szoktunk nyerni, csak hát a négy lőtt gól igen kevés...

– Az első, a harmadik és a negyedik negyedben nem lőttek gólt. Emlékszik hasonlóra a válogatott praxisában?

– Nem nagyon. Le kell nyelnünk valahogyan a békát, el kell fogadnunk, hogy csak magunknak tehetünk szemrehányást. Pedig egyikünk sem olyan tervekkel vágott neki ennek a hazai világbajnokságnak, hogy már a negyeddöntőben búcsúzzunk...

(Ch. Gáll András)

Nyitókép: MTI/Czagány Balázs