Jávor Pali nagy mulatása
Kifogástalan külső, vasalt ruha, tökéletesen fésült frizura, jól megnyírt bajusz jellemezte a különleges tehetségű színészt, a harmincas évek férfiideálját, Jávor Pált, akinek bőrébe bújva, tangóharmonika- és hegedűszóra mulat a színpadon Benkő Péter. A Jávor Pali nagy mulatása című zenés időutazás végállomása 1959 augusztusában a kórház, ahol a színészlegenda életében utoljára magáról, szerelméről, a koncentrációs táborról és Hollywoodról mesél – cigányzenébe sűrítve. Benkő Péter kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt a Klauzál Házban április 22-én este látható színházi előadás kapcsán kerestük fel kérdéseinkkel.
– A darabban a Magyarországi Szerb Színház igazgatója, Rusz Milán tangóharmonikázik és a Rajkó Zenekar prímása, Suki István hegedül. Hogy jött létre ez a különleges szereposztás?
– A darabot a színészlegenda előtt tisztelegve Rusz Milán írta és rendezte. Jávor Pált – ahogy ő szerette, Jávor Palit – egy egész ország bálványozta. Az egykori filmsztár utolsó kívánsága volt, hogy halála előtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt éveken át tette, ezért a kórház udvarán húzták el legkedvesebb nótáit a budapesti muzsikus cigányok – a színpadon ezt Suki István prímás teszi.
– Mennyire áll közel önhöz Jávor Pál személyisége?
– Keveset tudtam róla, de ma már jól ismerem. Bármilyen szerepbe is bújt, maga volt a megtestesült úr, rendkívüli ember megjelenésében, stílusában, szorgalmában, precizitásában, kiemelkedően egyenes jellemű, határozott egyéniség. A döbbenetes, hogy nehéznek tűnik megformálni, pedig végtelenül egyszerű és könnyű.
– Tizenkilenc játékfilm, negyvennél több tévéfilm és közel százharminc színpadi szerep után is jócskán kijut a feladatokból. Mivel foglalkozik manapság?
– Van munkám, hála Istennek. Ezzel a darabbal az országot járjuk, a Turay Ida Színházban Az utolsó szerep című Zilahy-színműben Filepet alakítom, és Magyarok a Kárpát-medencében címmel van egy estem, amelyben Szabó Gyula Győzővel verssel és zenével mutatjuk be történelmünket, Szent Istvántól kezdve Weöres Sándorig. A Színház, lovak, szerelmek című könyvem kapcsán is kapok meghívásokat, és az Anna-völgyi tanyánkon, ahol tündéri feleségemet és engem lovak, cicák és kutyák vesznek körül, szintén mozgalmasan élek. A vidék aktivitást kíván az embertől, a velünk élő állatok pedig komoly elfoglaltságot jelentenek. Itt soha nem lehet unatkozni. (Tamás Angéla)
