Klasszikusok mai magyar nyelven
Vendégünk Nádasdy Ádám nyelvtörténész, költő és műfordító
2018-07-22

A Magyar Örökség díj kiérdemlését követően, annak örömére a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola év végi gálát rendezett, amelyre Nádasdy Ádám nyelvtörténész, költő és műfordító is meghívást kapott.

– Örömmel engedtünk Nemes László kérésének, és adtuk az iskolának néhai édesapám nevét. Ez az intézmény birtokba veszi a világot, olyan sokszínű, mint maga a művészet, és amilyen édesapám volt, aki több művészeti ágban mozgott otthonosan – emelte ki a professzor emeritus a művészeti központ és a névadó közötti párhuzamot, amikor kérdéseinkre válaszolt az ünnepi koncert előtt.
– Milyen ember volt az édesapja?
– Mindenhez volt szeme és füle, mindenről volt véleménye. Olyanfajta ember volt, aki számos dologra tudott egyszerre figyelni, így találta meg azt a pályát, amelyre igazán alkalmas volt: rendező lett, aki mindent lát és mindent átfog a fantáziájával. Elsősorban operákat rendezett, de néhány filmet is, amelyek közül talán az első magyar színes film, a Ludas Matyi a legemlékezetesebb. Több mint harminc évig a Színművészeti Főiskolán tanított, és operaénekes édesanyámmal, Birkás Liliánnal nagyon szerették egymást.
– Ön művészcsaládban nevelkedett, mégis jobban vonzották a nyelvek, később a költészet és Shakespeare szövegei, amelyeket a mai magyar nyelv közegébe helyezve fordít újra. A drámákat tartalmazó Shakespeare-kötetek közül idén jelent meg a harmadik. Miért tartja fontosnak a régi szövegek aktualizálását?
– Arany és Vörösmarty szövegei számos, a mai fiatalok számára nehezen érthető fordulatot tartalmaznak. Nyelvtörténészként jól ismerem az angol nyelvet, valamint annak klasszikus és régebbi változatait. A Szentivánéji álom, majd a Tévedések vígjátéka fordítása után a rendezők egyre többször kértek és kérnek fel ilyen feladatra, mert úgy látják, a fordításaim nem túl modernek, de nem is túl régiesek.
– Egyetért azzal, hogy nagy klasszikusaink műveit szűkített formában, mai magyar nyelven ismerjék meg a fiatalok?
– Népszerűsítő hajlamú ember vagyok, így támogatom ezt az eljárást. Ezek a művek nagyon jó történeteket, érdekes karaktereket, tanulságos emberi viszonyokat tartalmaznak. Nagy kár volna, ha hagynánk ezeket veszendőbe menni. Nehézséget jelent azonban az archaikus szöveg olvasása, a régies kifejezések megértése, ezért az emberek nem olvasnak klasszikusokat. Tudják ezt a jó magyartanárok is, ezért a kötelező olvasmányok egy rövid részletének megismertetése után inkább maguk mesélik el a cselekményt a diákoknak, ahogy azt a hittantanár teszi a húsz-harminc évenként újrafordított Bibliával.
(Tamás Angéla)