Ugrás a tartalomra

Minden apróságnak lehet örülni

2016. június 16. csütörtök
Mihalik Sándor-díjat kapott Luteránné Kollár Adrien gyógypedagógus
Minden apróságnak lehet örülni

Luteránné Kollár Adrien gyógypedagógust, a Budatétényi Kozmutza Flóra Általános Iskola, Speciális Szakiskola és EGYMI intézményvezető-helyettesét kiemelkedő szakmai munkájáért Mihalik Sándor-díjjal jutalmazták.

A Kápolna utcában működő intézményben két éve vezetőként is dolgozó pedagógust váratlanul érte a kitüntetés. Kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy nem szereti a reflektorfényt és a későbbiekben sem szeretne magasabb pozíciót betölteni, mert alapvetően csapatjátékosnak tartja magát. Csak addig kíván részt venni az iskola irányításában, amíg a jelenlegi igazgatónő, Magyar Gabriella igényt tart a munkájára. 

– Intézményünkben nyolcvanhét gyerek tanul, és még öthöz átjárunk a szomszédos Reménysugár Habilitációs Intézetbe órát tartani. Főképpen enyhe értelmi fogyatékos gyerekekkel foglalkozunk, de integráltan tanulnak nálunk középsúlyos értelmi fogyatékos, érzékszervi sérült, illetve egyéb pszichés zavarokkal küzdő és autista tanulók is. Ez a profilunk. Az általános iskolákban tanuló, sajátos nevelési igényű gyerekekhez is tőlünk mennek ki az utazó pedagógusok, hogy segítséget nyújtsanak nekik – mutatta be röviden a régen Kisegítő iskola néven ismert intézményt Luteránné Kollár Adrien, aki azt is elmesélte, hogy amióta az eszét tudja, mindig tanítani szeretett volna. Magyar–francia szakra akart járni, de az érettségi évében ilyen szakpárt csak vidéken indítottak, és kollégiumba nem akart menni. A továbbtanulási könyvet lapozgatva akadt meg a szeme a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, és a szakokat nézve kedvet kapott a gyógypedagógiához. Akkor még nem tudta, mit is jelent ez igazán, de az egy év gyermekfelügyelői munka során, amelyet a Kápolna utcai intézményben eltöltött, megerősödött benne az elhatározás, hogy ezt a pályát választja.

– Itt kezdtem dolgozni, és remélem, nyugdíjba is innen mehetek majd. Nálunk nincsenek látványos eredmények, de annál örömtelibb ezeket a gyerekeket akár a legcsekélyebb dologra is megtanítani. Látni, ahogy a pici elsős, akinek év elején az orrfújástól kezdve a mosdó használatáig minden gondot jelentett, év végén jól fogja már a ceruzát és gyönyörűen rajzol. Az idejáró gyerekek nagyon ragaszkodók, és minden apróságnak tudnak örülni. Rengeteg szeretetet kapok tőlük – mondta az Év pedagógusa, aki közel harminc éve tanítja az elsősorban értelmi fogyatékos gyerekeket, és soha, egyetlen percig sem bánta meg választását. (T. A.)