Modellből meteorológus

Több mint egy éve egy csinos budafoki lány hoz derűt és napsütést otthonunkba, ha a köztévén vagyunk kíváncsiak a másnapi időjárásra. Brockhauser Barbara modellből lett meteorológus, természetimádóként „viharos” életet él, mert meglepő módon nem fél a mennydörgéstől és villámlástól, sőt rajong ezekért az égi jelenségekért. Ahogyan Budafokért is.

– Évekig modellkedett, sokra is vitte ebben a szakmában, mégis abbahagyta, amikor már befutott. Miért?

– Középiskolásként vágtam bele ebbe a szakmába, de komolyabban csak húszéves koromtól foglalkoztam vele, miközben az ELTE Természettudományi Karának hallgatója voltam. Beutaztam egész Európát, talán a legtöbbször Spanyolországban jártam. Egyik nap Párizs, másik nap Barcelona, Milánó vagy Madrid volt az úti cél, sokat utaztam, futott a szekerem. Az ügynökségem topmodellt szeretett volna faragni belőlem, de halasztanom kellett volna az egyetemen, és ezt már nem vállaltam. Számomra mindig fontosabb volt a tanulás. Szerettem a modellkedést, de tanulni jobban szerettem. Most írom a doktori disszertációmat.

– Miről, milyen téma foglalkoztatja?

– Egy számítógépes programon dolgozom, amely azt modellezné, mi történne, ha egy folyóba radioaktív szennyező anyag kerülne, az miként terjedne, illetve milyen károkat okozna a legközelebbi településeken. Milyen hatása lenne az emberi szervezetre, s milyen óvintézkedéseket kellene tenni. 

– Doktor meteorológus… Hogyan jött képbe az ön „szépséges” életében a meteorológia, azon kívül, hogy gondolom, mindig figyelte az időjárás-jelentést?

– Láttam egy filmet még középiskolás koromban, amelyben egy meteorológus munkája annyira megtetszett, hogy ez eldöntötte a pályaválasztásomat. A természettudományok amúgy is mindig érdekeltek, talán a családom révén is, hiszen a nagymamám matematika-fizika szakos tanár, a nagyapám geofizikus volt. A modellkedésből már éppen kezdtem kiöregedni huszonhét évesen, amikor tavaly felvettek az MTVA-hoz meteorológusnak, amit nagyon szeretek, mert változatos.

– Mint az időjárás? 

– Igen. Egyedül a hajnali kelést nehéz megszokni… Egyébként nemcsak az időjárás-jelentés szövegét írom, hanem a fronttérképeket is én szerkesztem. Lubickolok ebben a munkában.

– Úgy hallottam, hogy az esőben is szeret lubickolni.

– Szeretem az esőt, sőt a villámlást és a dörgést is, nem félek a vihartól. Az ELTE-n is a villámlásból írtam a szakdolgozatomat.

– Édesapja ismert labdarúgó volt. A sport szele nem csapta meg?

– Dehogynem! A foci EB is lázba hozott, bár én sohasem fociztam. Íjászkodtam, mostanában pedig fallabdázom.

– Budafokon született, bejárta a fél világot. Hol élne a legszívesebben?

– Imádom Rózsavölgyet, a kerületet, ahol lassan már három évtizede élek. Nem is gondolkodom más helyen! (Temesi László)