Monodráma riportokból

Lélegzetünket visszafojtva ültünk a nézőtérnek berendezett színpadon Pogány Judit színművésznő Pedig én jó anya voltam című előadásán. Az Anger Zsolt rendezte dokumentumdrámában a Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész szuggesztív, sallangoktól mentes játéka segítségével követhettük nyomon az 1979-ben gyermekgyilkosságért elítélt Molnár Henrik László akasztófához vezető útját. 

– Sűrű napja volt: Kaposváron régi színésztársaival találkozott, próbája, majd előadása is volt, unokáival is „összefutott”, és még haza is kellett mennie Szigetszentmiklósra, hogy összepakolja a darab kellékeit. Nem okozott nehézséget áthangolódnia az előadásra?

– Ez nem gond számomra. Ötvenkét éve állok színpadon, és tizenkettedik éve alakítom Molnárnét, így teljesen benne vagyok a szerepben. Soha nem az előadás nehéz, hanem a körülmények, amelyek általában minősíthetetlenül gyengék. Ezért fárasztó egy ilyen napot végigcsinálni. Ez kemény anyag, amit nem szabad rosszul játszani.

– Milyen előzmények után került sor a bemutatóra?

Az időugrások miatt nagyon nehéz volt egy estére összehúzni, mert Vajda István már akkor elkezdte a beszélgetéseket az anyával és mindazokkal, akikhez Molnár Henrik Lászlónak köze volt, amikor még el sem ítélték. Később őt is sokszor felkereste a börtönben, majd a siralomházban, és ezekből a riportokból állt össze a monodráma. 

– Már nemegyszer elítélteknek is bemutatta. Hogyan fogadták?

– A szegedi Csillag börtönben például nyolcvan kopaszra nyírt férfiember előtt adtam elő. Amíg élek, nem felejtem el azt a délutánt! Az elítélteket  iszonyatosan megérintette a dolog, az utána következő beszélgetés pedig hosszabb volt, mint az előadás maga. A végén azok a meglett férfiak libasorba álltak az autogrammért és azért az egy mondatért, amelyet egymással válthattunk közben.  

– Nem félt?

– Á, dehogy! Szabad elhatározásuk volt, hogy megnézik, és mondták, hogy óriási élményt jelentett nekik. A tököli börtönben is voltam, ahol az előadás hatására a fogvatartottak segítőikkel olyan anyagot állítottak össze, amely Molnár Henrik László szemszögéből mutatja be a történteket. A Pinceszínházban már tavaly bemutatták a Pedig én jó anya voltam előadás után, második részként. Ebben nem elsősorban a színészi játék vagy az előadás, hanem a törekvés a fantasztikus. 

– Tavaly tizennyolc darabban játszott egy időben. Ez az évad is ilyen zsúfolt lesz?

– Tizennégy futó darabban játszom, köztük a Macskajáték Orbánnéját, a Katonában az Elnöknőkben, emellett pedig kettőt próbálok. Január közepére elkészül az Anyám tyúkja második része, abban Ady-, Pilinszky-, és remélem, József Attila-verseket mondok, de a József és testvérei olvasópróbái is zajlanak már.

(Tamás Angéla)