Szubrett a Sirályban
Oszvald Marika első drámai szerepét játssza Csehov darabjában
2015-08-11

Meglepő hír: a Sirályban „drámázik” Oszvald Marika! Élete első drámai szerepét játssza a Kossuth-díjas szubrett az egyik legismertebb Csehov-műben, amelynek a színházi szezon végén volt a bemutatója az Átrium Film-Színházban, és persze ősszel „repül” tovább a Sirály. Ennek és a magas kitüntetés apropóján beszélgettünk a Budafok-Tétényben is népszerű művésszel, aki már többször fellépett kerületünkben. 

– Hogyan találta meg a drámai szerep, és miért vállalta el?
– Néhány évvel ezelőtt Fehér Balázs Benő fiatal, igen tehetséges színészt és rendezőt a Színművészeti Egyetemen ismertem meg, amikor egy három hónapos zenés kurzust tartottam az osztályának, és nagyon megkedveltük egymást. Láttam rendezéseit, amelyek mind tetszettek. Ő hívott fel tavaly, hogy megrendezi a Sirályt, és Arkagyina szerepében csak engem tud elképzelni. 
– Nem lepte meg a szokatlan felkérés?
– Szóhoz se jutottam, ezért gondolkodási időt kértem. Kis idő múlva azonban igent mondtam Benőnek, mert izgatott a feladat, hiszen egész életemben operettet játszottam, és elértem abba a korba, hogy muszáj kipróbálnom magam egy klasszikus drámában is, amihez úgy érzem, még elég erőm van. 
– Nem félt a drámai feladattól?
– Nagy falat, az biztos! Imádom a változatosságot, és pályám egyik legjelentősebb kihívásának tekintem ezt a szerepet, amitől azért sem félek, mert bízom magamban és Benőben, akinek nagyon jó érzéke van a színészekhez, akiknek a mélyére lát. Nemcsak jó színész és rendező, de remek pszichológus is. Jól haladtunk a próbákkal.
– Sűrű operettszínházi elfoglaltsága mellett hogy oldotta meg a hosszú próbaidőszakot?
– Nem volt könnyű, de szerencsére kicsit igazodtak hozzám, ugyanis az anyaszínházamban is gőzerővel folytak az elmúlt hetekben a Csínom Palkó próbái, amely szintén siker lett az Operettszínházban.
– Hogyan bírta ki ének és tánc nélkül?
– Tény, hogy kicsit vissza kellett vennem magamból. Hónapokig próbáltunk, eddig én tanítottam Benőt, most ő tanított engem, és úgy érzem, sikeresen „leszedte” rólam az operettstílust. Igaz, öregedő színésznőt alakítok, amibe belefér egy kis ének, sőt tánc is… A rutint azonban szögre kellett akasztanom.
– Három hónap alatt két fontos esemény színesítette, illetve színesíti az életét – márciusban Kossuth-díjat kapott, most pedig pályafutása egyik legfontosabb és legszokatlanabb szerepébe csöppent. Meglepte a rangos díj, vagy számított rá?
– Meglepődtem. Amikor megtudtam, könnyeztem a boldogságtól, mert ez visszaigazolása a negyvenéves színházi munkámnak. Egy ilyen jelentős díj nagy felelősséggel jár, remélem, nem okozok csalódást.
– Mikor láthatjuk újra kerületünkben?
– Nemrég léptem fel ott, remélem, az ősszel is találkozhatok a Budafok-Tétényi közönségemmel, ahol egy kedves kollégám, Leblanc Győző is él. Nagyon szeretem a kerületet, mindig szívesen jövök, ha hívnak.
– Milyen nyárra számít, és hol piheni ki magát?
– A gödöllői birtokomon. Azért az országot is fogom járni, mert több fesztiválra, falunapra meghívtak.

(Temesi László)