Egy talpalatnyi zöld

A közösségi kertek története a II. világháborúig nyúlik vissza. Az Egyesült Királyságnak azzal a ténnyel kellett szembesülnie, hogy komoly veszélyt jelent a korábban vízi úton behozott élelmiszerek eltűnése a piacokról: alultápláltságot és éhezést okozhat. 1940-ben az élelmezésügyi miniszter meghirdette a „Dig for Victory” azaz „Áss a Győzelemért” kampányt. Arra ösztönözték a lakosságot, hogy földet műveljen.

Nemcsak a városok határában lévő gyepeket, hanem a belvárosi parkok pázsitját is feltörték és bevetették. Különösen a répa és a burgonya termesztését népszerűsítették nagy erőkkel, olyannyira, hogy még a gyerekeket is megkörnyékezték két új mesefigurával, Doctor Carrottal (Sárgarépa doktorral) és Potato Pete-tel (Krumpli Peti). Azért erre a két növényre esett a választás, mert a sárgarépa és a burgonya az óceáni éghajlaton is könnyűszerrel termeszthető, magas szénhidráttartalmú. Előbbi igen gazdag számos vitaminban (A, B1, B6, C, K), emiatt kiváló helyettesítője lehet más zöldségeknek. Az így létre hozott kertek a Victory Garden (Győzelem Kert) elnevezést kapták. Brit mintára hamarosan az Egyesült Államokban is elszaporodtak a Győzelem Kertek. Elsősorban ennek volt köszönhető, hogy a lakosság alultápláltsága nem öltött óriási mértéket. A háború végére a Győzelem Kertekben megtermelt zöldségek és gyümölcsök elégítették ki a lakosság élelmiszerszükségletének 40 %-át.

A következő mérföldkövet Kuba jelentette. A kétpólusú világrend idején Kuba a Szovjetunió cukorellátója volt. Szinte kizárólag monokultúrás mezőgazdaságot folytatott, amely a cukornád termesztésre épült. A Szovjetunió összeomlása után és az USA által bevezetett embargó következtében Kuba is önellátásra kényszerült. A cukornád-ültetvények jelentős részét szétosztották a lakosok között, akik egyéb trópusi haszonnövények termesztésébe kezdtek.

Az első, mai értelemben vett közösségi kertek a hetvenes években jelentek meg. A világszerte növekvő infláció, a környezeti problémák erősödése, a városi zöldterületek eltűnése és a városi lakosságra jellemző elhidegülés és bezárkózás fokozódása arra ösztönözte az embereket, hogy a még megmaradt foghíjtelkeket, üresen maradt belvárosi területeket használatba vegyék és ott kerteket létesítsenek. A közösségi kert egyik legfontosabb jellemzője, hogy parcellázva van. Az egyes parcellákat más-más személy műveli, tehát a kertben nem közösen, egy nagy „ültetvényen” gazdálkodnak, hanem mindenkinek saját földje van, és oda olyan növényeket ültet, amit csak szeretne. Minden kertnek megvan a saját szabályzata, amit a kert létesítői közösen alkotnak meg. A parcellák méretei igen változatosak. Egy kilenc négyzetméteres területen már érdemes kertészkedni, egy-egy kertet pedig jellemzően 20–50 ember működtet. A közösségi kertek elsődleges célja az élelmiszertermelés. Ugyan teljes önellátást egy ekkora ágyás nem képes biztosítani, viszont jó lehetőséget teremt arra, hogy bizonyos zöldségekből csak a saját termesztésűt fogyasszuk, vagy legalább zöldségfogyasztásunk egy részét „bio”-zöldségekből fedezzük. A városok talaja általában nem alkalmas zöldségtermesztésre, ezért a legtöbb kertben emelt ágyásokat hoznak létre, amibe termőföldet hozatnak. A kertek nagy részében szelektív hulladékgyűjtés és komposztálás is működik, így az értékes, de konyhai felhasználásra nem alkalmas növényi részek is hasznosulnak. Nagyon fontos továbbá, hogy a kert körbe legyen kerítve, ezzel megakadályozható a terménylopás.

A közösségi kertek kiváló színhelyei az oktatásnak, a közösségépítésnek, emellett javítják a városképet. A mai városi gyerekek egy ilyen kertben megtapasztalhatják milyen az ásás, kapálás, gyomlálás, hogyan lesz egy kis magból hatalmas paprikanövény, és szembesülhetnek vele, hogy a paradicsom nem a boltok polcain terem.

Budapesten nincsenek még közösségi kertek, de más nagyvárosokban – Los Angeles, Washington, San Francisco, London, Edinburgh, Berlin stb. – folyamatosan nő a számuk. 2011-ben a Városi Kertek Közhasznú Egyesület elnöke, Rosta Gábor útjára indított egy kezdeményezést, hogy létesüljön Budapesten néhány mintakert. A tárgyalások és a szervezés azóta folyik, várják a jelentkezőket.

Kalo Márk
önkormányzati képviselő