A rovarok szeme¹

A valóságban a rovarok összetett szeme több ezer egyszerű szemből tevődik össze.
Az általa befogott látótér igen nagy, így egy rovar gyakorlatilag az egész környezetet belátja maga körül. Bár az egyes egyszerű szemek képei összességében igen részletes képet adnak,
az összetett szem térbeli felbontóképessége a gerincesekénél rosszabb. Viszont az időbeli felbontóképessége messze felülmúlja a miénket. Míg az emberi szem a másodpercenként
24 képfelvillanást már folyamatos mozgásként érzékeli, addig egy dongólégy szeme másodpercenként 300 képet is meg tud különböztetni. Számukra tehát a feléjük sújtó légycsapó csak lassított felvétel.

Igazság szerint a hangyák nem a látvány alapján tájékozódnak, a látásuk ugyanis elég rossz (szinte éppen csak az „összeütközés” előtt ismerik föl egymást). Inkább a szaglásukra hagyatkoznak. A kutyák látása is elég gyenge; kitűnő hallásuk és szaglásuk alapján tájékozódnak. A madarak viszont többnyire kiváló látószervvel rendelkeznek. (Szükségük is van rá!) A vörös vércse például 1500 méter magasból is felismeri a földön futó egeret.
A vándorsólyom a fecskét 1700 méterről, a szitakötőt 800 méterről felismeri. Ha ismerné a betűket, az újságot 30 méterről is el tudná olvasni.

♦♦♦

Nyelvtörő:

Száz sasszem meg száz sasszem az sok száz sasszem.