Természetfürkészet a Tétényi-fennsíkon - 2.9. Sziklagyepek

Sziklagyepek1

 

A Tétényi-fennsíkon másodlagos sziklagyepek találhatók, melyek az emberi tevékenység során felszínre került alapkőzeten alakultak ki, azonban néhány eredetinek mondható foltot is találunk. Az itt folyó katonai tevékenység hatására eltűnt a talaj, és felszínre került a sziklafelület vagy a kőzettörmelék (például a lövészárkok). Ez utóbbiakat az 1920-as években ásták, a legrégebbieket használták a „budaörsi csatában”, amikor is IV. Károly 1921-ben megpróbálta visszaszerezni a magyar királyi címet. A lövészárkokat később is használták (a II. világháborúban), majd a ’80-as évekig katonai kiképzéseket tartottak itt. Ezután indult újra a természetes szukcesszió, a sziklákon zuzmók, majd mohák telepedtek meg.

A felszínre került kőzetek vizsgálatával kiderült, hogy a miocénben kialakult, 11–13 millió éves szarmata mészkő alkotja a fennsík fő tömbjét. Ez a kőzet a dolomithoz hasonlóan mállik és darabolódik, karsztos formákban szegény. Megtalálható emellett még: a lajtamészkő, a kárpáti kavics és homok.

A Tétényi-fennsík természetközeli állapotú, vagy másodlagos, emberi hatásra kialakult sziklagyepei:

 

Nyílt dolomitsziklagyep

A tanösvény 4. állomásánál láthatjuk. A szarmata mészkő felületét csak részben takarja a növényzet. A lombhullató erdő kialakulásáig vezető szukcesszió korai állomása. Jellemzőek a telepes szerveződésű növények: a mohák, zuzmók. A fajok mindegyike kifejezetten szárazságtűrő, serteszerű levelű fűfajok, apró levelű félcserjék, pozsgások, rövid tenyészidejű növények jellemzik. Ilyenek a csomókban megjelenő pázsitfüvek (például: deres csenkesz, csinos árvalányhaj), a sások (például: fényes sás, lappangó sás), a kisebb párnákat képző lágyszárú növények (például: magas gubóvirág, csabaíre, hegyi gamandor, homoki pimpó), a törpecserjék (például naprózsa), a pozs-gások (például borsos varjúháj).

A szukcesszió következő lépése: a nyílt sziklagyepen megváltozik a növényzettel borított rész és a szabadon látszó szikla vagy törmelék aránya. Zárt gyepeknél a növényzettel borított rész a felszín 70–80%-a.

 

Zárt mészkő-dolomitsziklagyep

Az 5. állomás környékén, az északias kitettségű részeken figyelhető meg néhány maradványfolt. Állományalkotó füve a magyar rozsnok. Jellemző még: a lappangó sás, az ágas homokliliom, a hangyabogáncs, a kereklevelű harangvirág (nyárutón jelenik meg), a kardos peremizs, a homoki pimpó.

 

Sziklafüves lejtősztyepp

A platókon és a déli kitettségű lejtőkön figyelhető meg, sekély talajon. Állomány-alkotó: az élesmosófű és a lappangó sás (szárazságtűrő füvek). Jellemző még:
a közönséges napvirág, a szilkés gurgolya, az aranyfürt,  a budai imola, a tavaszi hérics és a selymes dárdahere.

 

Pusztafüves lejtősztyepp

A 6. állomásnál figyelhetjük meg. A sziklagyepek záródásával alakul ki. Még részben természetközeli állapotban van, védett fajokban gazdag. Jellemző növénye a csinos árvalányhaj, melyek toklászainak megnyúlt, tollas szálkái májusban jelennek meg. Ilyenkor még látványosabb az amúgy is folyton hullámzó fűtenger! A virágos növények alig emelkednek ki a füvek közül: pusztai meténg (kékes propellerre emlékeztető virágú), közönséges legyezőfű, selymes peremizs, hegyi len (kék virágú), árlevelű len (fehéres virágú).

Az árvalányhajról: Igaz ugyan, hogy a hazánkban élő 8 árvalányhajfaj között van olyan is, amely nincs veszélyben (ezért ezen az alapon nem indokolt a védettsége), de szakember is csak nagyítóval tudja megkülönböztetni a fajokat egymástól, ezért az „egyszerűség” kedvéért mindegyik tollas szálkájú (vagyis szép) árvalányhaj védett. Csak a kunkorgó árvalányhaj (ez is gyakori a fennsíkon) nem védett, amelynek tekergőző, pöndörödő a szálkája (vagyis „nem szép”).

Az árvalányhaj a perjefélék családjába tartozó fűféle. Toklásza hosszú szálkában végződik, amely lehet kopasz, finoman pelyhes, vagy kunkorodó. Ezeket a „hajszálakat” ringatja a legkisebb szellő is, ami miatt nagyon látványos a rét. Amikor teljesen megértek a magok, a szél felkapja őket és messzire repíti. A mag lefelé húzza a „hajszálat”, és a termés függőlegesen érkezik a földre, ahová beékeli magát.

 


1 Farkas Zsuzsanna, Holler Judit, Katus Magdolna, Kurucz Márta, Néder Katalin, Victor András: Természetfürkészet a Tétényi-fennsíkon, Módszertani segédlet. Budapest, Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata, 2018.