Természetfürkészet a Tétényi-fennsíkon - 6.6. A látás

A látás1

 

A fényérzékelés lényege a meghatározott hullámhosszúságú elektromágneses rezgésekre való reagálóképesség.

 

Ez történhet:

  • bőrérzékeléssel (például: csalánozók, kagylók, rovarlárvák), amit a bőr sejtjeinek általános ingerfelvevő készsége tesz lehetővé, vagy
  • specifikus fotoreceptorokon, melyek primer érzéksejtek.

 

A színlátásért a csapok felelősek, melyeknek az ember esetében három típusuk van (háromféle pigmentet tartalmaznak):

„A” típusú csapok a mélykék-ibolya színre,

„B” típusú csapok a zöld színre,

„C” típusú csapok az érett sárga és a piros színre a legérzékenyebbek.

Ebből a három alapszínből keveri ki az agy a szivárvány összes színét. A részleges vagy teljes színvakságot a megfelelő csaptípusok hiánya okozza. A teljes emberi színérzékenységet csak néhány majomfaj közelíti meg, a többi vak a vörös színre.

Fekete-fehér látók az éjjel aktív mosómedvék, aranyhörcsögök, aligátorok, erszényes patkányok. Csaknem színvakok a kutyák, macskák, háziegerek, nyulak. A sündisznó a fekete-fehér világában csak a csigák és kukacok sárgásbarna színét képes megkülönböztetni. Az erdei egér sárgát és vöröset is lát. A lovak és a kecskék vakok a kékre. Mindezekre az életmódbeli különbségek adnak magyarázatot.

 


1 Farkas Zsuzsanna, Holler Judit, Katus Magdolna, Kurucz Márta, Néder Katalin, Victor András: Természetfürkészet a Tétényi-fennsíkon, Módszertani segédlet. Budapest, Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata, 2018.