A bizalomépítés műhelye Budafokon
Kedves, meghitt ünnepség és istentisztelet keretében emlékeztek meg a budafoki Halacska Református Óvoda megalakulásáról a 25. évfordulón. Az intézmény folyamatosan bővül, épül, szépül az egyház, a szülők és az önkormányzat összefogásának eredményeként.
„Egyszer volt, hol nem volt, a Dunán innen, a Törley-kastély szomszédságában, ahol a hegyről bor csörgedez, élt egyszer egy Budapest-Budafoki Református Egyházközség, aminek lelkésze, Illés Dávid és presbiterei 1998-ban megálmodtak egy csodálatos helyet. Egy keresztyén intézményt, ahol a budafoki gyermekek nap mint nap játszva, önfeledten növekedhetnek.”
Ez az intézmény lett a Halacska Református Óvoda, amely 1998 szeptemberében alakult meg, és ekként most ünnepli születésének negyedszázados évfordulóját.
A fenti idézet az óvoda nagytermének falán olvasható annak a megemlékezésnek a részeként, amelyben az óvodások és az óvódapedagógusok raktak ki műalkotásokat. És amely idézet így folytatódik:
„Útnak indult hát Dávid lelkész úr rendíthetetlen szívvel, Istenben bízva, s útközben összetalálkozott egy vándorral, Ablonczyné Vándor Margittal. Isten szolgája a hölgyre bízta a gyermekek Isten angyalai által védelmezett várát.”
A hétköznapok nyelvére lefordítva Ablonczyné Vándor Margit – aki maga is jelen volt szombaton az óvodában rendezett jubileumi ünnepségen, és azt megelőzően a budafoki református templomban az ünnepi istentiszteleten – lett a Halacska Református Óvoda első vezetője.
– A lelke az Úristen volt, nem én – mondta a Városházi Híradónak az intézményt 18 éven át vezető hölgy, amikor felvetettem, hogy ő volt a szíve-lelke a Halacska óvodának. – 1998-ban, amikor a szándék, hogy legyen óvoda, megfogant, négyen pályáztunk a vezetői állásra, és rendkívül boldog voltam, amikor megkaptam a lehetőséget. Ez egy bölcsőde volt, az üres falaktól indultunk, azzal, hogy összegyűjtöttük a gyerekek szüleinek szándéknyilatkozatait, és ebből láttuk, hogy van az intézményre igény – fűzte hozzá az óvodavezető.
Olyannyira igaz ez, hogy a létszám a kezdeti 70-ről mára 250-re nőtt. – Két csoporttal indultunk, és ma tíz csoportunk van, 2005-ben, 2007-ben és 2009-ben bővült az óvodánk – folytatta Ablonczyné Vándor Margit. – Ha azt kérdezi, mely érzés a legerősebb bennem, az öröm vagy a büszkeség, akkor azt mondom, hogy a hála. Hálás vagyok az Úristennek és az odaadó kollégáimnak a befektetett rengeteg munkáért, no és persze az önkormányzatnak, amely mindvégig az óvoda ügye mellett állt, pártoktól függetlenül.
A Halacska óvodának ma már Gyenes Krisztina az intézményvezetője, az alapító hölgy pedig a Református Pedagógiai Intézetben dolgozik.
A jubileumi ünnepségen, a budafoki református templomban Szász Lajos lelkész kedves történeteket idézett fel az óvoda jubileuma alkalmából. Az istentisztelet befejeztével a hívek a csöppségekkel együtt átsétáltak a szomszédos óvodába, ahol először Németh Géza főgondnok, majd Karsay Ferenc polgármester mondott beszédet. A városvezető örömmel említette, hogy már az első óvodások gyermekei is ide járnak a Halacskába, hiszen ez az óvoda a bizalomépítés műhelye.
Németh Zsolt országgyűlési képviselő a Zsoltárok könyvéből idézett: „Urunk, tedd maradandóvá kezünk alkotásait!” Felidézte, hogy a magyar közoktatás bő 20 százaléka ma már egyházi kezelésben van, és nem véletlen, hogy ezekben az intézményekben két-háromszoros a túljelentkezés.
Ch. Gáll András
