A csilingelők karnagya

Az idén nyugdíjba vonuló Beer Ágnes, a Nádasdy iskola pedagógusa többek között azért is várja a szeptembert, mert kíváncsi, milyen érzés, hogy nem megy be az iskolába, amikor elkezdődik a tanév.

A sikerre vitt Csilingelő Gyermekkórus karnagyának mindig élete része volt a közösségben való éneklés, amelyet Biller István karnagynak köszönhet. Tizenhárom évesen már az ő Budafoki Kamarakórusában énekelt, és csak húsz évvel később váltott, amikor a női kar után egy vegyeskarban is ki akarta próbálni magát.

Beer Ágnes közel negyven évig éneket tanított a művészeti iskola Szent István téri tagintézményében, ahol már működtek kórusok.

– Nagyon inspirált, ahogy Winnington-Ingram Johanna a felsősök kórusát vezette, de a Biller tanár úrnál szerzett korábbi élményeim is hozzájárultak ahhoz, hogy a tehetséges, kicsi gyerekekből összehozzak egy énekkart. Az iskolában a teljes alsó tagozat egy kórusban énekelt, de én soha nem hittem abban, hogy ez kötelező jelleggel jól működhet. A Csilingelő Gyermekkórusba azokat a kisgyermekeket hívtam - második osztályostól a negyedikesekig – akiket tehetségesnek találtam, fogékonyak voltak, jobban énekeltek társaiknál. Így jött létre a hangilag tisztább és jobban fejleszthető kiskórus – beszélt a kezdetekről az iskola egykori énektanára, akinek hangját azért is szerették a gyerekek, mert belesimult az övékébe, és így végig velük énekelt. Valami csoda folytán olyan felkéréseket kaptunk, hogy az egyik tévécsatorna műsorában a gyerekek angyaloknak öltözve Miklósa Erikával énekeljék az Ave Mariát, Farkasházy Rékával és Angyal Andrással táncolva adjanak elő egy részletet a Mary Poppinsból vagy énekeljenek Wolf Katival. Ördög Nóri egy reklámfilmhez kérte a segítségünket, Magyar Lacival pedig az István, a király egyik dalával kerültünk először kapcsolatba. A diósdi lemezfelvételre Benkő Laci hívására mentünk, ahol Dizseri András dalát énekeltük fel.

Azok a gyerekek, akik ezeken a fellépéseken részt vettek, hatalmas, életre szóló élményeket szereztek, és ez a fénylő, csillogó tekintetükből is látszott – osztotta meg a kis énekeseket ért sikereket Beer Ágnes, majd hozzátette: közel ötvenfős kórusukat az önkormányzat is egyre többször hívta, és ők mindig örömmel tettek eleget a felkéréseknek. 
– Csak azt sajnálom, hogy a gyerekek fiatal kora miatt nem utazhattunk, így Érdnél messzebb nem jutottunk – jegyezte meg szomorúan a pedagógus, aki a tanítás mellett is folyamatosan énekelt és képezte magát. A gregorián éneklés művészetét például Dobszay Lászlótól tanulta meg a Schola Hungarica vegyeskarban. A William Byrd Énekegyüttesben reneszánsz zenét énekelek, a Chorus Matricanus Női karban pedig a romantikus zenétől Bartókon át a dzsesszig mindent. A Szent Kristóf Régizene Együttesben ma már többnyire dobolni szoktam, és bevallom, nagyon élvezem – árulta el legújabb szenvedélyét Beer Ágnes, aki a tanítást befejezte ugyan, de az éneklést nem.

(Tamás Angéla)