A fenséges fennsík

Repülő csészealjra emlékeztető víztorony, kedvenc kutyasétáltató-hely, erdő-mező összeforrása a kerület közepén – mindannyiunk szívében másért kedves a Tétényi-fennsík. Húsz éve nyilvánították védetté a területet, az évforduló alkalmából kerületi alkotókat mozgósító képzőművészeti pályázatot hirdetett a Budatétényi Polgári Kör Közhasznú Egyesület és a Radóczy Mária Galéria.

Először tartottak rendhagyó Szent Mihály-napi ünnepségsorozatot a Budatétényi Polgári Kör 25 éves történetében, abból is a tizennyolcadikat. A vírushelyzet miatt elmaradt ugyan a szeptember 18-ra tervezett nyitórendezvény (Márai-est), a sváb főzőverseny és a búcsú is, ám a hagyományos művészeti pályázatot végül tető – jelen esetben a szabad ég – alá hozták. Radóczy Mária iparművész Dézsmaház utcai galériájának kertjében adták át a díjakat, az eseményen jelen volt Tóth Melinda, a polgári kör elnöke, valamint Szepesfalvy Anna kerületi alpolgármester. A díjazottak közül sokan fotósorozattal, egyesek nemezbábuval, és volt, aki üvegalkotással pályázott. Egyvalami azonban közös volt ezekben a művekben, mégpedig a témájuk, hiszen mindegyik alkotás a fennsík értékét volt hivatott bemutatni. A tavasszal meghirdetett pályázat győztese Molnár Zoltán fotóművész, pontosabban a fennsík mindennapjait lencsevégre kapó képsorozata lett.

– A XI. kerületből költöztem a Kamaraerdő mellé, a környezetem megörökítése adta magát – mondta el lapunknak a győztes fotográfus. – Nagyon megfogott a fennsík és az erdő találkozása, a horizont szépsége, a panorámaképek készítésének lehetősége. Ezt a sorozatot négy évvel ezelőtt kezdtem el fényképezni, de a mai napig dolgozom rajta.

Zoltánt azonban nemcsak a fényképezés szeretete, hanem a családja is a hely bejárására ösztönözte, három gyermek mellett a kirándulásokra jobbára a közeli fennsíkon indul.

– Olyan képeket szerettem volna készíteni, amelyeken a múlt és a jelen folyamatossága mutatkozik meg – fogalmazta meg a koncepció mögötti elképzelést. – A természet és az ember kapcsolata szintén fontos tényező volt, erre is hatalmas figyelmet fordítottam. A kiállított képek fekete-fehérek, hiszen a művész szavaival élve „a fennsík témájában ezek az árnyalatok sokkal erőteljesebb hatásúak”. A szürke árnyalatos képeken visszaköszön a víztorony, egy a mező tisztítását megörökítő jelenet és a vadregényes táj egyszerűsége is.

Egyszóval minden, ami Tétényi-fennsíkká teszi a helyet.

(Gáll Anna)