A frontvonalban harcolt a járvány idején

A járvány első hulláma hősöket „dobott” a felszínre az egészségügy nagy tengerén, több kerületi orvos munkáját is elismerték. Köztük Benkóczy Juditét, aki házi gyermekorvosként tett meg mindent a budafoki gyerekek egészségéért a legnehezebb időszakban is.

„Köszönet a járvány idején a frontvonalban harcolóknak, köszönet a hősöknek, akik a védekezést kimagasló háttértevékenységükkel segítették” – ezekkel a szavakkal köszöntötték a hősiesen helytálló budafoki orvosokat már a nyár közepén a Szent Imre Kórházban rendezett ünnepségen, és most az önkormányzatnál is. Benkóczy Judit évek óta házi gyermekorvosként dolgozik a kerületben. A gratuláció után kérdeztük tőle:

– Melyik az ön körzete?

– A Baross Gábor-telep számozott utcái és a Dózsa György út egy része – válaszolta. – A praxist 2014-ben vettem át elődömtől, akinek a munkáját előtte is segítettem. A Covid első hulláma alatt azonban három körzetet láttam el, mert két idősebb kollégát helyettesítettem.

– Nehéz volt?

– Fárasztó volt, de kibírható, szívesen csináltam. Nem érzem magam emiatt hősnek, tettem a dolgom. A tanácsadások kicsit húzósak voltak az időbeosztás miatt, de a rendelések kevésbé voltak megerőltetők.

– A járvány első hullámában állt helyt, most itt a második hullám. Lát különbséget a kettő között?

– Sokkal gyorsabban terjed a vírus, mint tavasszal, már most több a beteg, és még többre számíthatunk. Eddig három koronavírusos betegem volt…

– Tudom, hogy laikus a kérdés, de felteszem: nem fél, hogy elkapja?

– Nincsenek krónikus betegségeim és odafigyelek a higiéniai szabályokra, amelyeket be kell tartani. Nem félek, akkor is dolgozni fogok, ha súlyosabb lesz a helyzet!

– Mit szól a családja ehhez a kitartáshoz?

– A férjem is orvos, tehát megért. A legnehezebb időszakban is elláttam a családomat, a három fiamat, akik ezután sem szenvednek majd semmiben hiányt. 

– Mióta élnek Budafokon?

– Hetedik éve, a háziorvosi praxis előtt iskolaorvosként dolgoztam a kerületben, amit nagyon megszerettem. Igen sok embert megismertem ez idő alatt, és jólesik, hogy bármerre megfordulok, mindenütt kedvesen fogadnak. A férjem azt szokta mondani, mikor ezt látja, hogy „Judit, mintha te mindig budafoki lettél volna”. S valóban, én is így érzem, pedig Miskolcon születtem és több évtizedig éltem ott, Debrecenben jártam egyetemre, Angliában dolgoztam csaknem öt évig a férjemmel, de már Budafok a szívem csücske.

(Temesi László)