A halottainkra, az ősökre emlékeztünk
„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” – jelentette ki Nagy Imre miniszterelnök a Kossuth rádióban 1956. november 4-én 5 óra 20 perckor. A szovjet hadsereg ezen a napon egész Magyarország területén indított támadást, hamarosan a Parlamentet védő egységek letették a fegyvert. A magyar szabadságharcosok azonban még napokig tartották magukat az óriási túlerővel szemben. A forradalom leverésének napja nemzeti gyásznap Magyarországon. A Budafoki Temetőben ebből az alkalomból a szabadságharcos áldozatokra emlékezett a Politikai Foglyok Országos Szövetségének helyi szervezete a halottak napján.
1956. október 23-án meghasadt az égbolt hazánkban – mondta beszédében Péter Árpád, a Pofosz helyi elnöke, aki évek, évtizedek óta ápolja az 1956-os kerületi szabadságharcosok emlékét. A halottak napjához is kötődő ünnepi eseményen megjelent Németh Zoltán és Zugmann Péter alpolgármester is, akik az emlékezőkkel együtt koszorúkat és mécseseket helyeztek el a hősök emléktáblájánál.
Ezt megelőzően, mindenszentek napján az ősökre emlékeztek a budatétényi Wolfkápolnában, ahol felidézték Mécs László pap-költő alkotásait. A kápolnában fotók és mécsesek közt Hódi Szabolcs, a megemlékezést rendező Klauzál Gábor Társaság titkára köszöntötte a megjelenteket, köztük Szabolcs Attila országgyűlési képviselőt és Szepesfalvy Anna alpolgármestert. A társaság éppen tíz éve fogadta örökbe, újította fel a Wolf-kápolnát, illetve az egykori budatétényi temető mementójaként megmaradt emlékkertet.
Megemlékezés volt az Angeli úti urnatemetőben is, ahol a katolikus, a református és az evangélikus egyház tartott hagyományos, ökumenikus istentiszteletet. Az eseményen Szabolcs Attila országgyűlési képviselő és Ledniczky Sándor János képviselő is részt vett, és a közös síron elhelyezett virággal emlékezett az elhunytakra.
1956. október 23-án meghasadt az égbolt hazánkban – így kezdte megemlékező beszédét Péter Árpád, a Pofosz helyi elnöke, aki évek, évtizedek óta ápolja az 1956-os kerületi szabadságharcosok emlékét. Halottak napján, az esti hűvös időben is szívet melengető volt a budafoki temetőben járva a hősök sírjainál emlékezni és mécsest gyújtani.
A halottak napjához is kötődő ünnepi eseményen megjelent Németh Zoltán és Zugmann Péter alpolgármester is, akik néhány megemlékezővel meghallgatták Péter Árpádnak, a helyi Pofosz elnökének a beszédét, aki a következőket mondta:
– 1956. október 23-án meghasadt az égbolt hazánkban, mert mindenkinek elege lett. A sokat szenvedett nemzet adott értelmet és jelentőséget az egyik legnagyobb isteni adománynak, a szabadság igazságosságának. Több mint két emberöltő távlatában, mikor fogynak a tanúk és kopik az emlékezet, egyre fontosabbá válik az emlékezés kollektív akarata. Mi, az 1956-os szabadságharcosok, akik még élünk, minden év halottak napján megemlékezünk a forradalom és szabadságharc mártírjairól a budafoki temetőben. Ők azok a bajtársak, akik életüket áldozták hazánk szabadságáért, függetlenségének kivívásáért. Sajnos a szovjetek túlerejével nem tudtak megbirkózni, és így a szabadságharcot elfojtották. A kommunista hatalom szovjet segítséggel még jobban megerősödött, és ennek következtében jöttek a bebörtönzések, akasztások, kivégzések. Kerületünkben is nagyon sok fiatal esett áldozatul. Ez a nap nemcsak kegyelet és hála az elesett és kivégzett bajtársainknak, hanem a fiatalság által létrehozott 1956-os forradalom szellemének eszmei értéke és ébrentartása. Mi tudjuk, csak az hal meg, akit elfelejtenek, de ők mindig élni fognak, mert mindnyájukat a szívünkbe zártuk.
Péter Árpád a beszéde után arra kérte a megemlékezőket, hogy járják végig bajtársaik sírját és róják le kegyeletüket, de előtte megkoszorúzták az ’56-os hősök márványtábláját a ravatalozó oldalán. Ezután a kis emlékező csapat a kivégzett vagy hősi halált halt szabadságharcosok sírján helyezte el mécseseit. (temesi)
