A hungarikumok őrzője

Nemrég életműdíjjal ismerték el Tamon Erika három évtizedes munkáját, aki a nemzetközi operett-, nóta- és táncgálán vehette át kitüntetését a Hálózat a Kultúráért, Művészetért Egyesülettől. Tamon Erikát többek között az operett is vonzza. Ennek ékes bizonyítéka tavasszal megjelent első, operettválogatást tartalmazó lemeze. Elsősorban azonban hivatásos nótaénekes.

– Meglepte, hogy életműdíjat kapott?
– Nagyon megilletődtem. Gyerekkoromban nyolc éven át énekeltem a Magyar Rádió Gyermekkórusában, a tanítóképző és az énektanári szak elvégzése után Vörös Sári nótaénekes és Szendrő Mária operaénekes tanítványa lettem. Arra tettem fel az életemet, hogy ezt a nagyon esendő, nem kívánt műfajt éltessem.
– Mennyire népszerű manapság a magyar nóta?
– A fiatalok nemigen ismerik, de az idősebbek között sokan nőttek fel ezeken a gyönyörű dalokon. Nekünk, magyaroknak büszkének kellene lenni arra, hogy a bajai halászlé és a makói hagyma mellett a magyar nóta és az operett is egyedülálló és megőrzendő értéknek, hungarikumnak számít.
– December végén közel kétszáz embernek énekelt, szilveszterkor viszont munkahelyén, a Klauzál-házban rendezvényszervezőként dolgozott. Nem nehéz ezt összeegyeztetni?
– Sokszor nem könnyű, de azért működik. Nagy örömet okoz, ha elénekelhetek egy szép magyar nótát vagy operettslágert, de az is, amikor vendégeink megköszönik az általam szervezett programokat. Ráadásul fellépek „itthon” is, áprilisban a Klauzál-házban énekelek. (Tamás Angéla)