A jégkorongozók Öcsi bácsija
Különleges és megható találkozó zajlott le a napokban a 80 éves Horváth Zoltán kiváló jégkorongozó – a bennfenteseknek és a rajongóknak csak Öcsi – otthonában. Karsay Ferenc polgármester, aki valaha maga is ezt a jeges sportágat művelte, meghitt beszélgetést folytatott az Építők és a Ferencváros ötszörös magyar bajnok centerével, akihez tűzifát szállítottak az önkormányzat, a Tempo Kft. és a városfejlesztő jóvoltából.
„Néha még manapság is eljárok hokimeccsekre, persze csak akkor, ha valamelyik gyerekem elvisz, illetve sokszor egykori játékostársam, Kereszty Ádám siet a segítségemre, ő szokott fuvarozni ide a közelbe, a Tüskecsarnokba – mondta a Városházi Híradónak az idős sportember, akit néhány éve daganatos betegség támadott meg, de jelenleg, hála istennek, tünetmentes, viszont nehezen jár. – Kovács Zoltán, a szövetség szakmai alelnöke tartja össze a régi hokisokat, valaha ő is a játékosom volt a Fradiban.”
Öcsi nosztalgiázva idézte fel a régi szép, vagy nem is olyan szép időket, amikor még szerelemből sportoltak, nem a pénzért, mint manapság.
„Emlékszem, amikor az 1962–1963-as szezonban az Építőkből a Fradiba igazoltam, és az első bajnokságunkat nyertük, a csapat gazdaasszonya, egy házias hölgy minden játékosnak, így nekem is, kimért másfél kiló sertésmájat, ez volt a győzelmi prémiumunk. Tudja, akkoriban a máj hiánycikk volt, csak pult alól lehetett kapni…”
Szóba kerül az egykori játékostárs, Kassai György is, a későbbi szakosztályvezető, a Fradi-hokisok összetartója, Raffa György, Simon László, Schwalm Béla, aztán a fiatalabbak közül Hudák Gábor, a Ló, a két Pindák, szinte az egész magyar hokis panoptikum.
Horváth Öcsi életéből nyugodtan lehetne hollywoodi filmet forgatni, és ha már itt tartunk, nem is állt messze attól, hogy kijusson Hollywoodba.
„1970-ben, ahogy akkor mondták, disszidáltam Nyugat-Németországba, az akkori barátnőmmel. Játszottam is, az SC Riessersee csapatában, olyan legendával hokiztam együtt, mint a csehszlovákok világklasszisa, a nálam négy évvel idősebb Jozef Golonka. Óriási játékos volt, de akkor már le volt lassulva, csak levezetett, de hatalmas esze volt a játékhoz. Summa summarum, megkeresett egy frankfurti játékosügynök, és mondta, hogy van egy ajánlata a Los Angeles Kingstől, három évre. Az első idényben 25 ezer dollárt kaptam volna, a másodikban 30 ezret, a harmadikban 35 ezret. Az volt a kikötésem, hogy kapjam meg az amerikai állampolgárságot, de ez nem sikerült, ráadásul Kutas István, a magyar sportvezető kijött értem Münchenbe, és rábeszélt, hogy menjek haza. Engedtem neki… Pedig én lehettem volna az első és mindmáig egyetlen magyar NHL-hokis…”
Öcsi többször is járt kint Amerikában, látott nem is egy NHL-meccset. Vajon bánja-e, hogy neki nem jött össze?
„Hát, nem is tudom, annyi minden történt azóta… Talán jobb is így.”
Nekünk mindenképpen, így legalább hallgathatjuk a történeteit…
Ch. Gáll András
