A karmesteri pódiumon is bizonyított Szüts Apor
A zeneszerző, zongoraművész, karmester Szüts Apor pályáján természetes módon fonódik össze az alkotás és az előadóművészet. A Budafoki Dohnányi Zenekar házi zeneszerzőjeként hangszereléseket, átiratokat és új műveket készít. A RockGiovanni című, Mozart Don Giovanniját újragondoló átirata jelentős szakmai visszhangot váltott ki. Másik átiratát, Mozart Serenata
Nocturna-jét a Klauzál Ház közönsége is hallhatta az év első koncertjén. Szüts Apor emellett zongoristaként és karmesterként is közreműködik az együttes munkájában. A MÜPA-ban megrendezett Solti Nemzetközi Karmesterversenyen nyújtott teljesítményét a Papageno kulturális magazin különdíjával ismerték el.
– Mit adott önnek ez a nemzetközi megmérettetés, és milyen tapasztalatokkal tért haza a versenyről?
– Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ilyen erős nemzetközi mezőnyben egyedüli magyarként bejutottam a középdöntőbe. A versenyre mintegy négyszázan jelentkeztünk, de a középdöntőn már csak tízen vehettünk részt. Régóta ambicionálom a vezénylést, bár intézményes keretek között soha nem tanultam a karmesterséget. Már hosszú ideje vezényelek, ezért kíváncsi voltam, hol tartok ezen az úton. A verseny fontos visszajelzés volt számomra.
– Hogyan lehet felkészülni egy karmesterversenyre?
– Hatalmas repertoárt kell megtanulnunk, miközben csak az adott fordulóban derül ki, melyik darabot kapjuk. A felkészülés jelentős része egyéni munka. A partitúra alapján megismerem és elemzem a művet, elképzelem a hangzását, meghatározom a tempókat és a belépéseket. A versenyen volt olyan mű, amit próba nélkül, más művet néhány percnyi közös munka után kellett előadni a zenekarral.
– Milyen zenedarabokat dirigált?
– Az első fordulóban Stravinsky A katona története című művéből vezényeltem két tételt, majd Dohnányi Ernő Ruralia Hungarica című művének harmadik és negyedik tételét. A középdöntőben Puccini Toscájából és Mozart Don Giovannijából egy-egy nagyáriát, valamint Varga Judit kortárs darabját, a Dot-Dot Line-t kaptam feladatul. Mindegyik másfajta kihívást jelentett. Mentálisan is komoly próba volt, hogy zsűri előtt kellett dolgoznom a Pannon Filharmonikusokkal és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával.
– A Budafoki Dohnányi Zenekarban szerzett tapasztalatok hogyan segítik karmesterként?
– Rendszeresen vezényelem az együttest, és nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért. Karmesterként nagy előny, ha az ember belülről ismeri egy zenekar működését, érti, hogyan gondolkodnak és dolgoznak a zenészek. Örülök, hegy nekem ebben részem lehet.
(Tamás Angéla)