A kitelepítettekre emlékeztek

A budapesti kitelepítettekre emlékeztek a Budafoki Evangélikus Templom kertjében május 11-én. A résztvevők a Magyar Örökség díjas szobrászművész, vitéz Majzik Mária által készített emlékműnél idézték fel az 1951. május 21. és július 18. közötti fővárosi eseményeket. A harangszó után Bene József, a kitelepítettek elnöke mesélt a kitelepítésről, kiemelve saját, személyes emlékeit.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke többek között az emlékműről és az emlékezés fontosságáról beszélt.

– Felhívnám a figyelmet egy fantasztikus alkotásra, Visky András közelmúltban megjelent, Kitelepítés című könyvére – mondta az országgyűlési képviselő. – Az erdélyi származású, immár Kossuth-díjas szerző 800 oldalas regényben írta meg az emlékeit arról, mit éltek át családtagjaival a gulághoz hasonló, Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe kitelepítve. Ez az erdélyi magyar regény a most tárgyalt kitelepítéshez kísértetiesen hasonló élethelyzetről szól – ajánlotta a könyvet elolvasásra Németh Zsolt, hogy ne történhessen meg újra a tragikus múlt.

A Rákosi-rendszerben hetvenhárom évvel ezelőtt több mint 5000 családot, legalább 12–14 ezer személyt telepítettek ki Budapestről társadalmi osztály alapon, lakáshiányra hivatkozva. A családokat javarészt az ország keleti részébe, apró falvakba, tanyákra deportálták. A vidékiek és fővárosiak kényszerű együttélését azonban nem az ellenségeskedés és széthúzás, hanem a szolidaritás és összefogás jellemezte.

– Fontos emlékezni, és még fontosabb tanulni elődeink példájából. Ha már ennek a tragédiának meg kellett történnie, azzal adózunk a legméltóbb módon elődeinknek, ha azt a tanulságot visszük magunkkal: egymás támogatása, megértése, az összefogás az egyetlen helyes út, amin nekünk is járnunk kell – mondta beszédében Karsay Ferenc polgármester.

– Hiszem azt, hogy Isten szava az egyedüli orvosság az emberi bűnre, és feloldozás azoknak is, akik kénytelenek voltak elszenvedni akár a kitelepítés, akár más emberi bűnök következményeit – mondta a megemlékezésen Hokker Zsolt evangélikus lelkész. A rendezvény, amelyen Ambrus Károly tárogatón játszott és énekelt, közös imádsággal és koszorúzással zárult.

Tamás Angéla