A költészet hármasoltára

A Nemzeti Színház ebben az évadban nyolc olyan koncertet tűzött műsorára, amelyeken végigkísérhetjük Földes László, Hobó zenei életútját. Az életműsorozat szeptemberben folytatódik, amikor irodalmi esteken (Tudod, hogy nincs bocsánat, Farkashajsza, Amerikai ima, A föltámadás szomorúsága, A magyar gavallér) és monodrámákban (a Circus Hungaricus, a Csavargók tízparancsolata, a Halj meg és nagy leszel!) teljesedik ki életműve. A Kossuth-díjas énekes, dalszerző a Magyar költészet napja alkalmából a Hármasoltár című előadását és a József Attila, Jim Morrison és Vlagyimir Viszockij tiszteletére összeállított műsorát hozza el a Klauzál Ház közönségének április 12-én.

– A nyolcvanas évek elejétől kezdve versösszeállítással is színpadra lép. Mi késztette erre a lépésre, hiszen akkor önt már mint sikeres dalszerzőt jegyezték, a Hobo Blues Band pedig ismert zenekar volt.

– Improvizálási képességgel megáldott ember vagyok, ezért a Hobo Blues Band-koncerteken mindig is jellemzőek voltak a közönséggel együtt végzett „helyzetgyakorlatok”. A programokat általában úgy szerkesztem meg, hogy a dalok között olyan összekötő szövegek hangozzanak el, amelyek valamiféle keretet adnak az előadásnak. Előfordult, hogy bibliai idézeteket használtam fel, de volt, hogy műsorunkat a november 7-i jelszavak vagy József Attila sorai foglalták keretbe. Egyik koncertünk alkalmával, amikor a Nagyon fáj, A hetedik és a Tiszta szívvel című költeményeket is eljátszottuk, rádöbbentem, hogy a költőtől vett idézetekhez nem kell a Hobo Blues Band, az ő versei önmagukban is kiadhatnának egy teljes műsort.

– Hármasoltár. Mi köti össze e három érzékeny szerzőt?

– A szabadsághoz való viszonyuk és annak közös vonásai és különbözőségei. Bennem is nagy a szabadságvágy. Nagyon érdekes szellemi utazás volt végigkutatni mindazt, amit Jim Morrison Amerikában, Vlagyimir Viszockij a Szovjetunióban és József Attila Magyarországon gondolt a szabadságról, annak különböző értelmezéseiről, megközelítéseiről és politikai, szellemi vagy akár szexuális formáiról. A versek átfolynak egymásba és elválasztják egymást, a dolgokat nem én magyarázom, hanem azok teszik egymást nyilvánvalóvá. Mindhárom szerzőt óriási belső, pozitív, férfias energia feszíti, és itt nem a szexuális szabadságra, hanem a férfias felelősségvállalásra gondolok.

– Melyikük áll önhöz a legközelebb?

– Természetesen József Attila, lévén, hogy én itt élek és soha nem is akartam elmenni innen, hogy kipróbáljam, milyen máshol a szabadság. Az ő szabadságélménye, gondolatai és véleménye ma is érvényesek.

Ha az 1990 előtti időszakban politikailag voltam az ellenkultúrában, akkor most kulturálisan vagyok ott, hiszen mert szembemegyek azzal, ami itt folyik a tévében és a színházakban. De szerencsére rengeteg ember a gyönyörűségnek, a családnak, barátságnak, a zenének, a művészeteknek  él. Őket még nem tette tönkre a politika, a bankárvilág és a média. Nekik játszottam és játszom ma is. (Tamás Angéla)