Karsay Ferenc beszéde

„A Mi igazunkat sorsunk igazolja,

nem vértápos-szegfű, sárhullajtó madár.

Tetvekre hetente hét pöttyöt festenek,

mégsem lesz egyből sem, szép katicabogár!”

– írta Priska József Tamás, kerületünk díszpolgára, ötvenhatos veterán.

Évtizedekkel korábban papírra vetett sorainak ma is van aktualitása.

Ma azért jöttünk ma össze, hogy megemlékezzünk mártírjainkról és a kommunista diktatúra időszakáról. Ez kötelességünk, de ugyanilyen fontos célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a kommunizmus újjáéledésére, aminek számos jelét tapasztalhatjuk.

Idén választások lesznek az Egyesült Államokban. 15 éve még elképzelhetetlen volt, ami ma valóság: a Demokrata Párt színeiben egy olyan jelölt is küzd az elnökjelöltségért, aki számos alkalommal hangot adott kommunista szimpátiájának. Bernie Sanders 1988-ban a Szovjetunióba utazott nászútra, és nagyon elégedett volt a látottakkal. 1989-ben a kubai forradalmat méltatta, és jobboldali propagandának állította be, hogy ott bármi rossz történne.

A világmegváltó ideológiák diplomás kidolgozói már nem a föld rabjait és az éhes proletárokat hergelik, ezek ugyanis a gyűlölt kapitalizmus alatt elfogytak. Az ifjúsággal akarják a múltat végleg eltöröltetni, ha nem is a rabszolgahadat, hanem a szexuális, vallási és életmódbeli kisebbségeket egy zászló alá szólítva. Semmik vagyunk, és minden leszünk – ígérik azoknak a megtéveszthető embereknek, akik először hallják ezeket az elcsépelt  lózungokat.
Nekünk, akik itt összegyűltünk, többnyire már jócskán volt alkalmunk nemcsak megunni, hanem megutálni ezeket a világjobbító eszméket. Tudjuk jól, hogy a végső harcnak már 100 millió áldozata volt. Tudjuk, ez volt az ára a „holnapra nemzetközivé válik a világ” – nagy kísérletének.

A túlélésre és a nemzet fejlődésére jobb recept, ha megőrizzük hitünket és magyarok maradunk!