A kommunizmus áldozataira emlékeztünk

A Kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott Budafok-Tétény önkormányzata.

Az Országgyűlés 2000-ben elfogadott határozata alapján az emléknap február 25-e, az a nap, amikor Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok 1947-ben letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol közel kilenc évet töltött először a Gulágon, majd a moszkvai központi börtönben. A politikus letartóztatása és fogva tartása a demokrácia és a szabadságjogok semmibevételének jelképévé vált, ez volt az első lépés azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket, és megkezdte a totális egypárti diktatúra kiépítését.

– Ez az emléknap lehetőséget teremt arra, hogy felidézzük és emlékeztessünk mindenkit, mire képes a kommunista hatalom. Az ötvenes években vert és gyilkolt, a hatvanas években már csak börtönbe zárt, a hetvenes években kiegyezést ajánlott, hogy azután a nyolcvanas évek végére az ország morális és gazdasági lezüllesztésével elzálogosítsa a jövőnket – mondta ünnepi beszédében Karsay Ferenc polgármester, miután köszöntötte a megjelenteket, köztük külön kiemelve azokat a túlélőket, akik megtapasztalták a kommunista diktatúra borzalmait, és akikben ma is ott élnek a keserű emlékek.

Az emléknappal kapcsolatos gondolatait Hegedűs Zoltán osztotta meg a jelenlévőkkel.

– Emlékezni jöttünk ma ide, azért, hogy fejet hajtsunk a kommunista diktatúra áldozatainak emléke előtt. Emlékeznünk kell, mert, ahogy George Santayana filozófus figyelmeztet: „Azok, akik nem emlékeznek a múltra, arra kárhoztatnak, hogy megismételjék azt” – kezdte a visszaemlékezést a történész, aki a II. világháború végétől indulva a totális diktatúra kiépítéséig felidézte a főbb történelmi eseményeket, és beszélt a Buda környéki svábok 1947-ben kezdődő kitelepítéséről is.

– A kommunista diktatúra halálos áldozatainak számát világviszonylatban 100 millióra becsülik. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kegyetlen kivégzések során. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek és kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport-, politikai vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek. Mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől – mondta Hegedűs Zoltán, aki végezetül kiemelte: emlékeznünk kell és gyermekeinket, unokáinkat is kötelességünk emlékeztetni, hogy többé ne történhessenek meg ezek a rémtettek.

Az ünnepi alkalomból Lázár Csaba Kazinczy-díjas színművész Mindszenty József bíboros emlékirataiból idézett és Nagy Gáspár Magyar abszurd című költeményét adta elő.
Ezt követően kerületünk vezetői és díszpolgárai, a közintézmények, szervezetek, pártok képviselői és civil emlékezők elhelyezték koszorúikat a Városháza előtt álló 1956-os emlékműnél, majd átvonultak dr. Takács Pál emléktáblájához, ahol közösen elénekelték a 90. zsoltárt és elhelyezték az emlékezés virágait.

Tamás Angéla