A komoly vívópalánták jó tanulók

A riói olimpián játékokon ezüstérmet szerző Imre Géza párbajtőrvívónak szeptember 23-án állami kitüntetést adott át Áder János államfő és Kövér László házelnök az Országházban. Az olimpikon az elismerés átvétele után érkezett a Bartók Béla Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola olimpiai témanapjára, ahol a diákoknak mesélt a riói élményeiről és a vívásról.

 – A riói olimpia az ötödik olimpia, amin részt vett és éremmel tért haza. Tud még újat mutatni önnek ez a rendezvény?

 – Egy sportoló számára hihetetlen élmény az olimpia, akárhányszor megyek, mindig lubickolok abban a hangulatban, pezsgésben. Húsz évvel ezelőtt, amikor az első olimpiámra mentem, azt hittem, hogy vidámparkba kerültem. Ámultam és bámultam, óriási élmény volt. Most már rutinosabban mentem Rióba. Soha nem unom meg, azt mondhatom, hogy olimpiafüggő vagyok. Ha egyszer valaki részt vett egy olimpián és megérezte, hogy milyen ott versenyezni, az mindig visszavágyik.

 – A rutin a felkészülésben is jelen volt? Hogy készült, milyen megkötések, tilalmak voltak?

 – Szerencsés alkat vagyok, így nem kell odafigyelnem, hogy mit ehetek, nyilván a verseny előtt nem szoktam sokat enni, de amit megkívánok, azt megeszem. A felkészülés hazai magaslati helyen zajlott, ahol először alapozó edzőtábor volt, sokat futottunk és kondiztunk, aztán a fő hangsúlyt a vívás kapta. Bevallom, ez utóbbit jobban szeretem, kicsit bosszantó, amikor a fiatalok lehagynak a futásban. 

 – Annak idején miért a vívást választotta?

 – Amikor kicsi voltam, úszni jártam, de mindig begyulladt a szemem és a fülem, ezért teniszezni kezdtem, de ott meg az edzővel voltak gondok, így egy ideig nem sportoltam. Aztán anyukám az iskola hirdetőfalán látott egy vívásoktatásról szóló plakátot, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem hozzá. Egy kicsit húztam a számat, de hát miért is ne. Most visszagondolva úgy érzem, jól döntöttünk.

 – A Budapesti Honvédban edzőként is dolgozol csapattársaddal, Somfai Péterrel. Mikor érdemes elkezdeni a vívást, és milyen edző Imre Géza?

 – Én kilenc és fél évesen kezdtem el vívni, vannak olyan szülők, akik ennél fiatalabb gyermekeiket lehozzák edzeni. Nem túl szerencsés, mert még fejlődésben van a szervezet, érdemes 9-10-11 évesen elkezdeni. Amikor a toborzás van, akkor mindenkivel egyformán dolgozunk, majd később derül ki, hogy ki milyen tehetség és mennyire elszánt. Akik versenyszerűen űzik a vívást, azoknak az ellenőrzőjét is rendszeresen megnézzük, de szerencsére minden sportolónk jó tanuló. Ahogy elkezdenek komolyabban sportolni, a tanulmányi eredményük is javulni szokott.

(Viszkocsil Dóra)