A magyar kultúra napja: Himnuszunk születésnapját ünnepeljük

„Kölcsey magányos, érzékeny, nem evilági ember volt” – írja Szerb Antal.

Kazinczy Ferenc tanítványa előkelő helyet foglal el líránk történetében, prózai írásművei a magyar stílus fejlődését is elősegítette.

Ugyanakkor gyerekkori betegségéből szerzett fogyatékossága örökre rányomta bélyegét az életére: hosszú éveket töltött teljes magányban a pusztában – bár lelkét-szellemét nem hagyta elsorvadni, folyamatosan fejlesztette magát. Ebben a magányban egy másik világ képei kezdtek feltünedezni előtte, ez az akkor kialakult bíráló szellem jelentékenyen hatott az irodalmi érzék finomítására, gondolatai új eszméket ébresztettek.

A magyar irodalomtörténet legmagányosabb alakja maradandót alkotott, hisz ő adta nemzetünk örök kincsét, mely hitvallásunkat és érzületünket is méltóképpen tolmácsolja.

Érdekességként még érdemes megemlítenünk, hogy 1989-ben éppen ezen a jeles napon, egy másik nagy költőnk, Weöres Sándor pedig eltávozott közülünk.

Ünnepeljünk a mai napon, hajtsunk fejet nagyjaink előtt és legyünk büszkék magyarságunkra, örökségünkre!