A megelőzést a négyéveseknél kell elkezdeni

A Honvédkórház sürgősségi osztályának vezető főorvosa úgy véli, minden azon múlik, hogy a fiatalok tudnak-e jó döntést hozni akkor, amikor kábítószerrel kínálják őket. Szerinte a gyerekek számára a család nyújtja azt a szociális mintát, amelyet továbbvisznek. Összehúzott szemöldökkel, felemelt mutatóujjal nem érdemes a veszélyekre figyelmeztetni őket, nem fenyegetéssel és elrettentéssel lehet előrébb lépni, hanem kommunikációval. Fontosnak tartja, hogy a szülő ne csak arról beszélgessen a gyerekével, hogy mi történt aznap az iskolában, hanem játékról, sportról, zenéről és filmről is, vagyis mindenről, ami a gyerekét foglalkoztatja. Hozzátette: a drog elleni küzdelmet a most négyévesek nevelésénél kell elkezdeni ahhoz, hogy tizenkét év múlva majd jól tudjanak dönteni, és nemet mondjanak a drogfogyasztásra.

A toxikológus kihangsúlyozta, hogy az új kábítószerek előállításához képest a viharos sebességgel fejlődő elektronikai ipar le van maradva. Tavaly százhárom új szer jelent meg a piacon, és idén is nagyjából száz új szerrel számolnak. A legnagyobb problémát azonban az okozza, hogy nem ismerik az összetevőiket és a hatásukat, így akik használják, olyan, mintha orosz rulettet játszanának.

Kiemelte, hogy a mentőápoló megkéselését milyen mértéktelenül felkapta a média, ezzel nyitott az internet, a híradókban is vezető hír volt, pedig szerencsére ritkán fordul elő ilyesmi. A kevéssé tájékozott emberek számára azonban ezáltal úgy tűnik, mintha Budapesten félmeztelen drogosok szaladgálnának késsel a kezükben, pedig a valóság nem erről szól. Az a mindennapos, hogy a húszéves gyerek elmegy buliba, megiszik néhány sört, egy-két Jägert, majd éjfélkor elszív egy spanglit a haverjaival. Hajnali háromig jókat röhög, fél négy körül hazamegy, lefekszik, és másnap délben felkel. Ez is kábítószer-használat, de ez nem érdekel senkit, mert nem lett belőle rendőrségi ügy, se halál, se betegség, se kórház, pedig egy hétvégén ilyen esetből háromszázharmincezer van. (Tamás Angéla)