A „nagy Pettenkoffer” és családja

A szőlészeti-borászati kultúra egyik legnagyobb és legsokoldalúbb egyéniségének tartott Pettenkoffer Sándor 1868-ban született Csákváron, ahonnan tevékenysége révén jött Budafokra. A magyaróvári Gazdasági Akadémiát elvégezve gazdatisztként dolgozott a csákvári uradalomban, de hamar kiderült számára, hogy igazából a szőlészet és borászat érdekli, így a Felsőbb Szőlő- és Borgazdasági Tanfolyam elvégzése után elméletben és gyakorlatban is ezen a területen kezdett tevékenykedni. Kutatott, szakkönyveket írt, és oktatta a szőlőtermesztéssel és borkészítéssel kapcsolatos ismereteket.

– A dédnagypapa Schranz Gabriellával kötött házasságot, és hét életben maradt gyereke közül négyen mezőgazdászok, azon belül is hárman borászok lettek. Őrszentmiklóson vett egy kis szőlőt, majd ahhoz nadrágszíjparcellákat vásárolt, és kialakított egy mintagazdaságot. Édesanyám (Pettenkoffer Gizella – a szerk.) mesélte, hogy minden újdonságot kipróbált, elültetett, így az akkoriban alig ismert feketeribizlit is. Az egész családot ellátta zöldséggel és gyümölccsel. Nagypapa testvére, Pettenkoffer László szerint, aki később gondozta a „birtokot” és dísznövényekkel is foglalkozott, Őrszentmiklós a virágokkal együtt maga volt a Paradicsom – emlékezett vissza a hallottakra Zakariás Ágnes.

Hozzátette: a dédpapa eleinte Kistétényben, majd rövidesen Budafokon lakott, de szőlőt és gyümölcsöt csak a mintagazdaságában termesztett, ott viszont szinte az összes gyümölcs minden fajtáját. Több helyen is oktatott, így a budapesti Szállodás és Vendéglős Szakiskolában, a Felsőbb Szőlő- és Borgazdasági Tanfolyamon, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán és a Budafokon létrehozott Pincemesteri Tanfolyamon. Ezek mellett vett részt a közgazdászképzésben.

Zakariás Józsefnek, az Aranycsapat legendás labdarúgójának lánya egy 1978-ban megjelent újságcikket is mutatott, amelyben dédapjáról így írt a tavaly elhunyt nagyszerű borász, borászati szakíró, dr. Mercz Árpád:

„A borászat kézikönyve (1922) Pettenkoffer nagy terjedelmű (738 oldalas), tudományos szintű könyve. 420 ábrával illusztráltan a borgazdaság teljes területét átfogja. (….) …legterjedelmesebb és legalaposabb borászati műve, melyet minden szakember a nagy Pettenkoffer-ként, a borászat bibliájáként tisztel.”

– Ükapám (Sándor) is mezőgazdasággal foglalkozott Eszterházy gróf uradalmában, de szépapámról (József) szinte semmit sem tudunk. Valószínű azonban, hogy a család Németország területéről, München és Berching környékéről érkezett. Pettenkoffer József nagypapából autószerelő lett. Pentz Károly utcai (ma Leányka utca – a szerk.) műhelyében elsősorban német kocsikat javított, és motorversenyző fiának, Józsinak a motorkerékpárjait tartotta karban. Sokszor ültem az oldalkocsiban, mert nagybátyám mindig megmotoroztatott bennünket, gyerekeket. Büszkék voltunk, hogy tizenegyszeres magyar bajnokkal furikázhatunk – mesélte mosolyogva Zakariás Ági, majd néhány szóban elmondta, hogy nagybátyja is autókat, leginkább Volkswageneket szerelt, de ő már a Péter-Pál utcában. Három gyermeke közül Krisztina Amerikában él, Györgyi feleségül ment a három hónapja elhunyt magyar válogatott vízilabdázó Varga Gusztávhoz, és három gyermeke született. Egyik fia, Buda kajakozik. Ő júniusban csapattársaival az egyetemi világbajnokság aranyérmese lett. A Pettenkoffer nevet az autószerelő Gábor két iskolás fia, Gábor és László viszi tovább.

– Nagypapa testvére, a borász Pettenkoffer Sándor sok helyen megfordult, Kecskeméten, Villányban, később a Balaton majd összes településén. Két gyermekéből (Zsuzsi és Sándor) sajnos csak a lánya lett borász –fejezte be a család történetét Zakariás Ági, aki azt is elárulta, hogy vagy tíz éven keresztül Zsuzsi szervezte a Pettenkoffer-találkozókat, ahol mindig előkerültek a családi történetek.

(Tamás Angéla)