A Nagytétényi Polgári Kör megemlékezése a Hősök vasárnapján

Monostoriné Szeleczky Gabriella, a Baross Gábor Általános Iskola történelemtanára az alábbi gondolatokkal emlékezett:
"Egy középkori bölcsesség szerint "ha békét akarsz, készülj a háborúra".  Ma inkább úgy mondhatnánk, ha békét akarsz, emlékezz a háborúra. Mert aki ma emlékezik a háborúra, annak harcaira, szörnyűségeire, katonáira, az nem akarhat többé háborút. Pedig az emberiség története, szinte állandóan fegyveres összecsapások története.
A katonamundérba öltöztetett emberek a háború körülményei között is megőrizték civil szokásaikat, hagyományaikat a frontszolgálatban. Igyekeztek emberek maradni, édesapák, fiúk, az embertelen körülmények között. Érző és hívő emberek távol az otthontól. Levelek, csomagok hozták, vitték a híreket a frontról az otthonig, az otthontól a frontig. Jól mutatja ezt, hogy 1917 márciusáig csak az olasz Isonzó hadsereghez 15 millió levél érkezett, onnan 23 millió levelet, levelezőlapot küldtek haza.
Aki hazatért a háborúból családjához, otthonához, megpróbálta ott folytatni az életét, ahol abbahagyta, de örökre magán viselte a háború látható és láthatatlan sebeit. Aki nem térhetett haza, idegen föld fogadta be, névvel, vagy névtelenül. Az emléke ezeknek a katonáknak tovább él szeretteik körében. A háború áldozatai, hősei emlékműveket kaptak.
1934-ben Nagytétény is felállítatta a Hősök emlékművét. Szikladarab hirdeti, miközben szívük, lelkük az otthon, a család után vágyakozott, ők hazájuk törvényeit betartva, kötelességüket teljesítették, harcoltak, és meghaltak. Becsülettel szolgálták hazájukat.
Ezt hirdeti az emlékmű, ezt őrzi a Turul madár, erre emlékezik a Hősök vasárnapja, s ezért jöttünk ma ide, hogy a katonára emlékezzünk, a hősre, aki a hazáért, Nagytétényért, családjáért is harcolt. A dicső tettekre, bátor helytállásukra, még akkor is, ha vesztesként kerültünk ki a világháborúból. 100 évvel ezelőtt, már 1915-ben indítványozta báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy, hogy hősi halottaink emlékét kegyelettel kell őrizni. 1924-ben törvényben nemzeti emléknappá emelték.
A nagytétényi közösséget nem törvények vezetik az emlékműhöz, hanem tisztelet, szeretet és az emlékek. Mert a nagytétényiek is szívük mélyén azt vallják, ha békét akarsz, emlékezz a háborúra.
Köszönöm, hogy meghallgattak!"

A megemlékezésen részt vett Karsay Ferenc polgármester is.