A népzene és a jazz között

A felvidéki Érsekújvár szülötte, Agócs Gergely gyermekkora helyszínét, Fülek városát tekinti szűkebb pátriájának. Népzene iránti érdeklődése is Füleken bontakozott ki, ahol délidőben ma is az ő tárogatójátéka hallatszik a várból. Tizenhat évesen indult első népzenegyűjtő útjára. A dudán kívül furulyán játszik, tárogatózik és klarinétozni is tud, a hegedűt azonban leginkább csak családi ünnepeken, baráti körben veszi a kezébe, mint legutóbb is, amikor kertjében felavatták a kemencét. A Hagyományok Házában dolgozó néprajzkutató a Fonó Zenekar mellett két éve az Eastwing Group együttessel is sokat koncertezik, mert – ahogy azt a Múzeumok éjszakáján a Törley Pezsgőpincészetben kifejtette – a népzene és a dzsessz között nincs is különbség. 

– Miben egyezik meg a kétféle stílus?
– A népzene is improvizatív műfaj, akárcsak a dzsessz. A palóc dudán mindig ugyanazt játszom, de a hangszeren való muzsikálás a népzenében hihetetlen nagy szabadságot enged meg a hogyanok tekintetében. A hangszerjátékos díszítményeket használ (cifráz, fogásol, apróz), és egy adott dallam alkalmas motívumait is kiemelheti, amelyeket szabadon variálhat, majd a végén visszatér az eredeti dallamhoz. Ez semmi egyéb, mint amit a dzsesszben is hallunk a muzsikusoktól. A díszítmények az adott régió stílusán belül is pont elég szabadságot adnak ahhoz, hogy saját egyéni, művészi mondanivalómat tökéletesen érvényre juttassam. 
– Passzol egymáshoz a duda és az elektromos gitár?
– Csodálatosan tudnak találkozni. Magyar népzenét játszom, a különféle zenékhez fél paralel, kettős sípszárral ellátott, háromsípos, magyar kecskedudát használok, ami harsány hangszer. Hangneme ugyan kötött, de a többi zenész nagyon jól tud hozzám alkalmazkodni. 
– Az Eastwing Grouppal két éve kezdtek közös életet.
– Nincsenek véletlenek. Amikor ezekkel a srácokkal találkoztam, bemutatták, milyen szerzeményeik vannak. Az első pillanatban szinte az összeshez hozzá tudtam rendelni egy magyar vagy karacsán népdalt, esetleg valamilyen népzenei táncdallamot, amelyek az én gyűjtéseimben léteznek.
– Van még mit gyűjtenie?
– A magyarok a nyugati kultúrkörben szocializálódtak, de közben az évszázadok alatt tőlünk keletre is történtek dolgok. Ott is élnek népek, amelyeknek ugyanúgy van történelmük, és ezek adott esetben kihatottak a magyarság történelmének alakulására is. A keleti népekhez járok gyűjteni és kutatni, keresem és sokszor meg is találom a magyar népzene zenei rokonságát az észak-kaukázusi balkárok, karacsájok, nogajok és komikok hagyományos kultúrájában.

Tamás Angéla