A szőlő delejes ereje

– Budaörsön volt pincénk, de az autópálya-építés felverte az ingatlanárakat, ezért ennek az életmódnak ott leáldozott – mondta el lapunknak Szentesi József. – sokszor irigyeltem azokat a társaimat, akik csavarogtak, amíg mi a földeken kapáltunk, úgyhogy apám 1993-ban bekövetkezett haláláig nem is gondoltam borászkodásra. Akkor aztán vágyni kezdtem rá, és elhatároztam, hogy a családnak, illetve a haveroknak készítek kis mennyiségben bort, hogy a diófa alatt kortyolgassuk.
– A kortyolgatásból, azóta már jócskán kijut másoknak is…
– Fokozatosan nőttünk, egyre nagyobbak lettünk és ma már csaknem tizenkét hektáron gazdálkodunk: nagyobb részt, nyolcvanöt százalékban Nadapon, tíz százalékban Pázmándon, a maradék területen Sukorón.
– Miért pont a Velencei-tó környékét választotta gazdálkodása színhelyéül?
– Végül is közel van mindenhez, és a szőlő szereti a nadapi, pázmándi hárommillió éves gránittalapzatú hegyi földet. Delejes ereje van a szőlőnek, s ez nem múlik, ezért megyek ki mostanában is szinte mindennap a gazdaságba. 2005-ben Burgundiában jártam, és az ott látott, nálunk gyerekkoromban ismeretlen borkultúra nagy hatással volt rám. Nálam nincs csúcstechnológia, mert a bort nem a pincében, hanem a szőlőben kell elkészíteni. Ez spontán folyamat, a kénen kívül nem használok semmit.
– Milyen bor kerül ki a pincéjéből, s mit kínál majd a budafoki borfesztiválon?
– Habzó bort és két fajta pezsgőt, ezenkívül gyöngyöző rosé, fehér házasított cuvé-és rajnai rizlinget. Mindig szívesen jövök ide – már többször „fesztiváloztam” Budafokon –, mert itt képzik a borászokat és itt készülnek a pezsgők, aminek nagy hagyományai vannak errefelé. Úgy látom, a budafoki pincészetek is most kezdenek ébredezni, a lehetőségek még nincsenek kiaknázva. Szerintem a Péter-Pál utcában érdemes volna egy mulatónegyedet kialakítani. A palackos erjesztésű pezsgők előtt óriási jövő áll Magyarországon. Derűátó vagyok, hiszem, hogy jó évtized múlva a Borászok Borásza cím mellett a Pezsgőkészítők Pezsgőkészítője címet is kiadják majd egy nemes verseny után…
– Számos elfelejtett szőlőfajta megmentőjeként is számon tartják, és évek óta a Borászok Borásza cím birtokosa.
– Megtisztelő a cím, mert nem bizottság, hanem egy több mint ötvenfős, borászokból álló kör dönt a győztesről. A szakmabeliek elismerése pedig számomra mindennél értékesebb! A rég elfelejtett szőlőfajták megmentése valóban a szívügyem.

(Temesi László)