A Tétényi-fennsíkról a Kilimandzsáróra

Előző lapszámunkban már beszámoltunk arról, hogy idén januárban Budafok-Tétény zászlója néhány percig Afrika legmagasabb, 5896 méteres csúcsán lengett. Hogy hogyan is került oda, erről a budatétényi Pongrácz Imre mesélt a Városházi Híradónak.

– Más, ennyire magas hegyet is megmászott már? Gyakorlott hegymászó?

– Ennél magasabban még nem voltam. Csak tavaly március 15-én kezdtem el hegyeket mászni Erdélyben. Megfogalmazódott bennem, hogy ha a Kilimandzsáróra el akarok jutni, akkor nincs mire várnom, mindig csak öregebb leszek.

– Megkérdezhetem, hogy mennyi idős?

– Már nyugdíjas vagyok, a „66-os úton járok”, én voltam a legöregebb a csapatban. Ez szervezett út volt, vezetőkkel, teherhordókkal másztunk. Az utazási iroda 55 éves kor fölött egyébként nem ajánlja.

– Mennyi ideig tartott a mászás?

– A Kilimandzsáró előtt négyen négynapos túrát tettünk a Mount Meru nevű hegyre is, ami hozzávetőlegesen „csak” 4600 méter magas. Ötezer méter környékén már ritkább az oxigén a levegőben, el kell tölteni fönt valamennyi időt, hogy a szervezet hozzászokjon. A Kilimandzsáró megmászása hat nap volt, ott tizenheten voltunk. Rajtam kívül a Budafoki Fúvósegylet elnöke, Károlyi Zsolt is a csapat tagja volt.

– Akkor kétszeresen is jogos a kerület zászlajának kitűzése. Meséljen Afrika csúcsáról!

– Lent, a reptér közelében 30 Celsius-fok körül volt a hőmérséklet. Ahogy mentünk a Kilimandzsáróra, reggel is fagypont alatt volt, és a szél is erősen fújt. A csúcson nem sok időt tölt az ember, 10-15 percet. Ha felérünk, utána még le is kell menni. A csúcsra különben mindig éjszaka indul az ember. Nem tudom, miért, talán azért, hogy ne lássa, hogy milyen magasra megy fel. 4700 méteren volt az utolsó tábor, onnan indultunk el a csúcsra éjfélkor. Reggel 7 óra előtt felértünk a kráter peremére. A Kilimandzsárón egy magasabb pontig annak idején eljutott Teleki Sámuel is, útközben az ő emléktábláját is megnéztük.

– Ilyennek képzelte az utat, mikor felkészült rá?

– Egy héten háromszor egy órát szoktam futni itt a Tétényi-fennsíkon, így nem volt különösebb problémám. Csak a végén, amikor a ritka levegőben 1200 métert kellett fölmenni, akkor éreztem, hogy az én koromban ez már a teljesítőképességem határán van. Legjobban az egészségügyi és táplálkozási problémáktól féltem, de semmi ilyesmi nem volt. A természetben lenni jó, itt van a közelben a Tétényi-fennsík, ha oda minél többen kimennek, talán ez is segít az egészségük megőrzésében. 

(Kántor Klaudia)