A tisztelet jegyében
Orbánné Pataki Éva, a Baross Gábor Általános Iskola magyar nyelv és irodalom, valamint ének szakos tanára vehette át idén a Mihalik Sándor-díjat az önkormányzattól. A pedagógust pályájáról és a további céljairól kérdeztük.
– Pedagógusi diplomáját 1983-ban vehette át. Miért ezt a hivatást választotta annak idején?
– Számomra ez nem volt kérdés, hiszen olyan meghatározó személy miatt választottam ezt a pályát, aki eddigi életemben is többször példát mutatott számomra. Ő volt az általános iskolai énektanárom, Szabó Tivadar, aki Kodály Zoltán tanítványaként szívügyének tekintette a zene szeretetének elterjesztését. Ezért már másodikos koromban elhatároztam, hogy énektanár leszek. A magyar szak később, „csodaként” kapcsolódott ehhez, hiszen kell-e annál jobb dolog, mint hogy az anyanyelvemet taníthatom?
– Immár 33 éve tekinti szívügyének a gyerekek oktatását. Hogy tud napról napra megújulni, és hogyan tudja felvenni a versenyt a technikai fejlődéssel?
– Ezt a hivatást választottam. Nem mindig könnyű, de a gyerekek többször átsegítettek már az esetleges hullámvölgyeken. A szeretetüket érezve meg tudok újulni, erősödni. A mi hivatásunk azt is megköveteli tőlünk, hogy ne menjünk el a technikai újdonságok mellett. Sokszor kérek segítséget tanítványaimtól, ha olyan dologgal találkozom, ami számukra egyértelmű, hozzátartozik a mindennapjaikhoz – a közösségi oldalak nyelvezetéhez, az új eszközökhöz.
– Rendkívül nagy sikere van a diákok és a szülők körében. Mi lehet ennek a titka?
– Kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymást. Fontosnak tartom, hogy érezzék a szeretetemet. Számomra meghatározóak az emberi kapcsolataim. Hogyan lehetne úgy dolgozni, hogy nem veszem figyelembe azok véleményét, akikkel naponta kapcsolatban vagyok, akiket szeretek?
– A mindennapi tanítás mellett komoly szerepe volt az új pedagógiai koncepció kidolgozásában. Mi volt a legfontosabb irányelv, és hogy vált be eddig?
– A szakmai megújulást fontosnak tartom. Az elmúlt 33 évben sok változást éltünk meg a szakmánkban, és még vár is ránk néhány új kihívás. Szerencsére olyan tantestület tagja vagyok, amely tagjai képesek lépést tartani a változásokkal, képesek megújulni a gyerekek és az iskola érdekében. Sok mindent kipróbáltunk az elmúlt években. Volt olyan elképzelés, amit eközben elvetettünk, és volt olyan, amit megtartottunk. Minden esetben az iskolánkban tanuló gyerekekért dolgoztunk. Arra törekszünk, hogy a diákjaink a felnőtt életükben is tudják használni azt a tudást, aminek az alapjait nálunk kapták meg.
– Több éve vezetője a Baross Gábor-telepi Polgári Kör Ifjúsági Tagozatának. Miért tartja fontos feladatának ezt is?
– Ebben a munkában főleg azt tartom fontosnak, hogy a gyerekeknek lehetőséget adjunk a szabadidejük szervezett eltöltésére. Fontos az is, hogy érezzék, egy közösséghez tartoznak, ennek a közösségnek vannak hagyományai, amiket jó, ha megismernek, hogy felnőttként is továbbadják gyermekeiknek. Meg kell tanulniuk, hogy alakíthatják saját környezetük életét. (Viszkocsil Dóra)
