Adamus, Antonius és Valentinus

A Haász család tizedik generációja él Budafokon – tudtuk meg Haász Rezsőnétől, született Bohortsik Máriától. A budafokiak által Haász Aniként ismert hölgy a kerületből elsőként, 2001-ben lépett be a Baján működő Magyarországi Németek Családfakutató Egyesületébe, hogy saját, illetve a lakóhelyén élő családok őseit felkutassa.

1997-ben elhunyt férje, Haász Rezső családjáról elmesélte, hogy az ősapa őse, Adamus Hass 1714-ben született. Az anyakönyvekből csak az derült ki számára, hogy a Habsburg-birodalom területéről érkezett a Tabánba, de az biztos, hogy már Promontoron kötött házasságot Susannával 1734-ben, és ’72-ben itt is halt meg. Frigyükből három fiú született: Adamus (Ádám), Antonius (Antal) és Valentinus (Bálint).
Adamus ősapa 1752-ben született, négy felesége volt és tizenkét gyereke, köztük hat fiú és nyolc lány.

– Akkoriban minden családban sok gyerek jött világra, de védőoltások hiányában nagyon nagy volt a gyermekhalandóság. Sokan azonnal meghaltak, vagy még egyéves koruk előtt. Nem volt ritka, hogy családon belül két ugyanolyan nevű gyermeket is anyakönyveztek, mert az akkori szokások szerint az elhunyt gyermek nevét adták az utána született, ugyanolyan nemű fiúnak vagy lánynak – vetette közbe magyarázatképpen Haász Rezső özvegye, amikor két azonos nevű gyermeket is találtunk ugyanabban a családban.

A családfán továbbhaladva elmondta: a hat fiú egyike Josephus volt, a szépapa, akinek kilenc gyerekéből az 1802-ben született Martin (Márton) az egyenes ági leszármazott, vagyis férje ükapja. Gyermekeiből ezen az ágon az 1829-ben született Adamus vitte tovább a család nevét, aki Fritz Annát vette feleségül. Ők voltak Haász Rezső dédszülei.

– A család tagjai, mint a telepesek legnagyobb része, először szőlőműveléssel foglalkoztak, szőlővel dolgozó napszámosok voltak, ahogy Adamus fia, Josephus is. A filoxéravész miatt azonban Budafokon 1896-ban utoljára szüreteltek, és mivel a szőlő újratelepítése nem sikerült, sokan őszibarackkal és más gyümölcsök termesztésével próbálkoztak, vagy disznót neveltek, gazdálkodtak. A Haász családban voltak vendéglősök, kőfaragók, kőfejtők, és többen kitanulták a kőműves-, ács- és tetőfedő mesterséget is, így ők a filoxéravész után gyárakban, üzemekben, pincékben kezdtek el dolgozni. A Nagykörút építésén is több Haász dolgozott, ahogy a Fehérvári úton lévő Kábelgyárban is a többi budafoki mellett, akik mindennap gyalog jártak dolgozni – fűzte tovább a szót Haász Ani, majd érdekességként hozzátette, hogy a budafoki munkások a Szent Lipót-napi búcsú utáni hétfőt mindig megkapták szabadnapként.

A Haász család története egyenes ágon az 1898-ban született Ferenccel, Haász Rezső édesapjával folytatódik, aki vízszerelőként, bádogosként dolgozott. Neki három fia született: Ferenc, Gyula és Rezső.

– Rezsővel kötött házasságomból egy fiam és egy lányom van. A fiam, Haász Tibor egy középiskolában szakoktató, a lányom óvónő. Három unokám van, akik a kő, az építés és a gazdálkodás szeretetét családi hagyományként továbbviszik, hiszen építész-, építő- és agrármérnökök. A Haász nevet azonban ezen az ágon csak fiú unokám, Krisztián örökíti tovább – fejezte be a Haász család történetét a „Bohortsik lány”, aki a gyönyörű kézimunkák, többek között a régi budafoki címer készítése mellett rendkívüli történelemórákon mesélt az árpádos diákoknak Budafok múltjáról és a sváb szokásokról, dédunokáira pedig a családról összegyűjtött anyagokat szándékozik örökül hagyni.

(Tamás Angéla)