"Addig akarok úszni, ameddig örömet okoz"

Szilágyi Liliána volt talán a legfiatalabb olimpikon, aki részt vett a Futafok Minden Sport Mindenkié futamán, amelyen fogyatékkal élő gyerekek is részt vettek. A fiatal sportolót a szakemberek az úszósport nagy ígéreteként emlegetik, sokan a jövőbeni Egerszegi Krisztinát látják benne.

A 2013-as junior vébén száz és kétszáz méter pillangón is ezüstérmes úszó számára két aranyéremmel zárult a tavalyi nankingi ifjúsági olimpia, ahol ifjúsági világcsúcsot és országos csúcsot úszott. Legutóbb élete első felnőtt vébéjén versenyzett Kazanyban, ahol – az elődöntőben megjavítva Hosszú Katinka idejét – hetedik lett pillangóúszásban. Azt azonban csak kevesen tudják róla, hogy Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó és Bara Margit színművésznő unokája, Szilágyi Zoltán úszó olimpikon és Gyarmati Eszter tornász, úszó elsőszülött lánya.

– Elégedett ezzel az eredménnyel?

– Boldog vagyok, mert közben nagyon beteg voltam, minden egyes mozdulat megviselt. Hatalmas dolog, hogy sikerült leküzdenem a fájdalmat és hetedikként beúszhattam a célba.

– Melyik úszásnem a kedvence?

– Az a lényeg, hogy úszhatok, és amíg van rá lehetőségem, ezt ki is használom. Mindegyiket szeretem, de pillangóban vagyok kétszeres olimpikon, ebben úsztam száz és kétszáz méteren olimpiai kvótát. Edzőimmel azonban már megbeszéltük, hogy más úszásnemeket is kipróbálok.

– Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó és Bara Margit színművésznő unokája, Szilágyi Zoltán úszó olimpikon és Gyarmati Eszter tornász, úszó elsőszülött lánya. Előny, hátrány vagy inkább valamiféle felelősség egy ilyen neves sportcsaládba beleszületni?

– Minden téren, a magánéletben és az úszásban is nagyon sok segítséget kapok a szüleimtől. Jó, hogy sportolók, mert megértik, milyen érzések kavarognak bennem, le tudják egyszerűsíteni a bonyodalmakat, így együtt tudjuk megoldani a problémákat.

– Milyen célokat tűzött maga elé?

– Az olimpiára készülök, két versenyszámban már kvalifikáltam is magam, decemberben pedig a rövid pályás Európa-bajnokságon indulok. Ősztől a Vasas egyik edzőjénél, Kovács Lászlónál úszom, legnagyobb örömömre azonban végre sikerült meggyőznöm édesapámat, hogy mint szakedző, beszálljon a felkészítésembe. Sok új lehetőséget látok magam előtt, és azt érzem, hogy most minden nagyon jó.

– Milyen gondolatok jártak a fejében, amikor elfogadta a Minden Sport Mindenkié futamra való felkérést?

– Nagyon boldog voltam. Megtisztelve éreztem magam, hogy ott lehetek a Futafokon és segíthetek a gyerekeknek. Megpróbáltam a magam módján arra ösztönözni őket, hogy szeressék a sportot, küzdjenek az álmaikért. Nekem is az a vágyam, hogy minden egyes helyzetben legyőzzem önmagamat és boldogan jöjjek ki a medencéből. Ha ezek teljesülnek, akkor a sportolással töltött minden pillanat megérte.

– Futás közben mit látott a gyermekek arcán? 

– Nyíltság és őszinteség látszott az arcukon, és az, hogy szeretnék megmutatni magukat a világnak. Nagyon meghatódtam, hogy milyen boldogok! Kerestem magamnak egy kislányt, mellette futottam, mert azt akartam, hogy segíthessem és ő is segíthessen engem, együtt tegyük meg a távot ezen a lélekgazdagító eseményen. Hatalmas élményt jelentett, hogy ezen a futamon minden gyerek arcára mosolyt csalhattunk. (Tamás Angéla)