Aki versenyt evett Kozma Picivel
A nagytétényi Szent Flórián tér hatalmas szabadtéri étteremmé változik a nyári hagyományos nagytétényi főzőversenyeken. A versenyek zsűrijében rendszeresen egy ínyenc olimpiai bajnok bokszoló is kóstolgat. Gedó György ugyan nem kerületi lakos, de mindig szívesen jön ide, és nemcsak a finom étkek miatt. Egy Suzuki gépjármű hozta először ide jó másfél évtizede, illetve ennek a márkának a szeretete, amire az egyik budafok-tétényi ismert autókereskedésben tett szert.
– Addig jártam ebbe a szép kerületbe, míg meg nem szerettem – fogadta érdeklődésünket az ország egyik legismertebb bokszolója, aki 1972-ben a müncheni olimpián hozott dicsőséget hazánknak. – S míg nem leltem itt egy barátra Kozma Zoltán személyében, aki a főzőverseny zsűrielnökeként évről évre pontoz Nagytétényben. Megtiszteltetés, hogy a zsűrinek én is évek óta a tagja vagyok.
– Mit „eszik” ezen a versenyen?
– Jó a hangulat, családias, nagyszerű a társaság és még remekül is főznek. Az is megfog, hogy mindig szeretettel fogadnak itt. Egyébként majdnem mindenevő vagyok, ami jó, azt szívesen fogyasztom. Sajnos legutóbb elég esős időben kellett helytállni a csapatoknak, azt hittem, csak bárányfelhőt eszem majd, de szerencsére a rendezvény végére kisütött a nap, és mindenféle finomságot kóstolhattam. Tunkolós típus vagyok, inkább a marhahúst, a kecskét és a birkát részesítem előnyben. Ebben a korban már óvatosan kell bánni az étellel, főleg, hogy tíz éve balesetet szenvedtem, azóta bottal járok. Akkoriban pillanatok alatt rám szaladt harminc kiló, amit csak nagy nehezen tudtam leadni.
– Ezek szerint nem nagyétkű?
– Egy időben az voltam, amikor versenyeztem, bár mindig nagyon kellett vigyáznom a súlyomra. Versenyek előtt sokat fogyókúráztam, de a tatai edzőtáborban azért néha a legendás nehézsúlyú olimpiai bajnok birkózóval, Kozma Pistával (a legendás Picivel) ettem versenyt. Igaz, a legtöbbször ő győzött. Igen nagy étkű volt szegény, később autóbalesetben hunyt el.
– Főzni is tud, vagy csak enni?
– Édesanyámtól tanultam meg főzni, főleg lapockából, tarjából készítek pörköltet, illetve rántott húst. A feleségem fiatalon meghalt, két kisgyermeket hagyott itt, ezért rendszeresen kuktálkodnom kellett. Talán ennek is köszönhető, hogy a fiam szakács lett, kitűnően főz.
– A riói olimpia előtt hány aranyat „főzött ki” magában?
– Hetet, ebből két ökölvívó magyar aranyról is álmodoztam… Büszke vagyok rá, hogy öt aranyunk Vasas-sportolótól jött össze. Én is a legnagyobb nevelő egyesületetek közé tartozó vasasok családjába tartozom. Hatvan éve vagyok benne az ökölvívósportban, élek-halok ezért a sportágért, és bízom benne, egyszer újra nagy lesz a magyar ökölvívás.
– Mivel foglalkozik mostanában, ha nem főz?
– Nemrég még edző voltam Egerben, most pedig a Magyar Ökölvívó-szövetség szakfelügyelőjeként foglalkoztatnak. Sok tehetséget látok, de az a baj, hogy a bunyót tanítják nekik, nem az ökölvívást.
(Temesi László)
