Akit a Szűzanya a kötényében hordott
Vitéz Pokorny Endre repülőtiszt életútjáról nyílt kamarakiállítás a Magdolna Udvar Helytörténeti Gyűjteményében, amire április 21-én, a megnyitó napján nagyon sok érdeklődő látogatott el.
A kiállítás házigazdája Gyönki Viktória muzeológus volt, aki elmondta az érdeklődőknek, hogy intézményünk már második éve igyekszik szolgálni a közösséget azzal, hogy kiállításokat szerveznek, ismeretterjesztő előadásokat tartanak, és arra buzdítják a helyi szervezeteket, magánszemélyeket, ha van olyan anyag, hagyaték, amit a nagyközönség elé szeretnének tárni, akkor örömmel fogadják azt. „A felhívásunk eljutott a Budatétényi Polgári Kör vezetőségéhez és tagjaihoz, illetve Szepesfalvy Anna alpolgármester asszony kötött össze minket Pokorny Endre családjával, és így kaphattuk meg a lehetőséget, hogy a hagyatékainak tárgyaiból és a fotókból egy kamarakiállítást szervezzünk.”
A kiállítást Szepesfalvy Anna alpolgármester nyitotta meg, aki Pokorny Endre életéről, a kerületért végzett munkájáról beszélt az érdeklődőknek. Az alpolgármester asszony felelevenítette Pokorny Endre feleségének szavait is: „A Szűzanya a kötényében hordta őt, hiszen minden megpróbáltatás ellenére élete végéig megőrizte humorát és jó kedélyét.” Pokorny Endre hosszú élete során sok mindent megélt: gépével lezuhant, leszállásra kényszerítették, elfogták és bebörtönözték, két évet Szibériában töltött hadifogságban, 1950-től végleges szabadulásáig, 1961-ig annyi időt töltött börtönben, mint szabadlábon, elütötték, és három szívinfarktusa is volt. Az ország szinte összes börtönét megjárta, azonban soha nem ítélték el, ugyanis nem volt miért. 1956-ban elkapták az oroszok is, amikor a kórházból mentőautóval oxigént és gázt szállított a budatétényi szülőotthonba, de meg tudta győzni őket, hogy a kismamáknak és az újszülötteknek erre óriási szükségük van, így békén hagyták.
A kiállításmegnyitó záróbeszédét Gerzselyi Tamás mondta el, aki Pokorny Endre unokaöccse. Beszéde során felelevenítette gyermekkorát, a közös élményeket, és mesélt Endre jelleméről is. „Sokszor derűs, megértő, másokat meghallgató, segítőkész, de ugyanakkor szigorú katonai fegyelemhez szokott. Az igazságot kereső életszeretete mindig továbbsegítette őt az élet nehézségein.”
(Venczel Hajnalka)
