Arató László díszpolgár lett

Budafok-Tétény idei díszpolgára, Arató László (képünkön középen) közel negyven éve a kerület kulturális életének megkerülhetetlen szereplője. Karmesterként vagy zenészként a Tavaszi Művészeti Fesztivál, a Budafoki Pezsgő- és Borfesztivál, valamint a Nagytétényi Szüreti Mulatság rendszeres résztvevője, a kerület összes polgári körének állandó vendége. A Budafok-tétényi Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskola és Általános Iskola igazgatójaként 2021-ben nyugdíjba vonult fúvóskarnagy változatlan lelkesedéssel vezeti a Budafoki Fúvósegylet zenekarát, harsonázik a Budafok Big Bandben, sváb zenét játszik a Südofen Blaskapellében, és – ha módjában áll – a reneszánsz muzsikát is népszerűsíti. A 2024-ben díszpolgárrá választott Arató Lászlóval beszélgettünk.

– Számos alkalommal és különböző díjakkal ismerték már el művészeti és pedagógusi tevékenységét: 2003-ban Törley-, két alkalommal Kultúra 22 díjat (2012, 2015) kapott, 2006-ban a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata, 2016-ban Apácai Csere János- és Bárczy István-, 2020-ban Tóth József-díjjal tüntették ki. Ezek után mit jelent az ön számára a kevesek által kiérdemelt „Kerület díszpolgára” cím?
– Nagyon nagy megtiszteltetés. Az adományozók részéről ez komoly elismerés. Úgy érzem, a kitüntető cím azonban nemcsak nekem szól, hanem azoknak a közösségeknek is, akikkel hosszú évek óta együtt dolgozom: a művészeti iskola dolgozóinak, tanulóinak, a Budafoki Fúvósegylet lelkes zenészeinek, akikkel már 38 éve részt veszünk a kerület életében. Munkám során az engem erre a címre ajánló Nemes László örökségét folytattam, és igyekeztem méltóképpen megőrizni az általa felépített művet.

– Tizenöt éven át vezette a Budafok-tétényi Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolát és Általános Iskolát, ahol már ezt megelőzően, majd e mellett is fúvószenekari karmesterként és rézfúvós tanárként dolgozott. Milyen nehézségekkel szembesült ebben az időszakban?
– A közoktatásban akkor is folyamatos átszervezések történtek, az első és egyben legnehezebb intézményvezetői megbízatásom azonban az új profil létrehozása volt: a művészeti iskola és a Szent István téri általános iskola két különböző közoktatási feladatot ellátó intézmény, és ezek egységes pedagógiai programját kellett elkészíteni. Sokat tanultam Nemes Lászlótól. Vezetőként igyekeztem az általa megkezdett utat folytatni, megőrizni iskolánk hagyományait, megtartani az értékeket, és a lehetőségekhez mérten továbblépni. Nagy öröm számomra, hogy iskolánk 2018-ban Magyar Örökség díjas intézménnyé vált.

– Egyenes úton haladt a zenélés irányába?
– Zeneszerető családba születtem, édesapám a rádiózenekarban klarinétozott, édesanyám a rádióénekkarban énekelt, én pedig harsonázni tanultam. Felsőbb tanulmányaimat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézetben végeztem. Közel tíz évig a Tűzoltóság Központi Zenekarában dolgoztam, ahol a hivatásos régizene-együtteseként működő Tinódi Kamarazenekarban voltam harsona-szólamvezető. A régizenélést a Nádasdyban is folytattam, az iskola növendékeiből, tanáraiból alakult Szent Kristóf Régizene-együttessel hosszú éveken át a borfesztivál állandó résztvevői voltunk a bor- és pezsgőlovag-avatásokkor. Ilyenkor énektanár feleségem (Beer Ágnes – a szerk.) is muzsikált velünk.

– Jövőre ünnepli 35. születésnapját a Budafoki Fúvósegylet, amelynek 2000-től karmestere és vezetője is egy személyben. Milyen utat jártak be az együttessel?
– Nemes László 1970-ben megalapította a zeneiskolát, és rá egy évre létrehozta a Budafoki Ifjúsági Fúvószenekart. A fúvósokat Gergely Gyula vezette, majd 1986-ban, amikor ő elment, Pajzs Gáborral átvettük az együttes irányítását. 1990-ben váltunk egyesületté, attól kezdve lettünk Budafoki Fúvósegylet. A zenekar a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola falai között kezdte meg működését. Tagjai az iskola tanáraiból és növendékeiből verbuválódtak, és a mai napig ők muzsikálnak az együttesben. A Budafoki Fúvósegylet az iskola zenekara, amelynek magját azok a zenészek alkotják, akik szinte a kezdetektől fogva tagjai voltak. A korosztály vegyes, jönnek hozzánk új emberek, középiskolások is, és nálunk muzsikál a Budafok induló szerzője, a rangidős Gmeling Vilmos is.

– A fúvószenekar számos országban adott koncertet, térzenét, vonult önállóan vagy a mazsoretteket kísérve, és szép számmal adódtak magyarországi fellépések is. Nem sok kerület büszkélkedhet ilyen fúvósegyüttessel.
– Nagyjából hatvanan játszunk a koncertjeinken, de kisebb formációkban is sűrűn muzsikálunk. Számos kerületi eseményen jelen vagyunk, zenélünk az állami és helyi ünnepeken, karácsonyi dallamokkal kísérjük a betlehemes-fáklyás sétát, és ahogy Péter-Pál napján mindig, reggel zenés ébresztőt fújunk, este pedig térzenét adunk. Fontosnak tartom a fúvószenei hagyományok ápolását és fejlesztését, ezért rendszeresen részt veszünk fúvóstalálkozókon, nemegyszer házigazdaként is. Eddig több mint negyven hazai és külföldi együttes fordult meg nálunk ezeken a találkozókon, melynek célja a közös muzsikálás örömét biztosítani a részt vevő együtteseknek, és zenei élményt nyújtani a közönségnek.

– Egész életét a zene tölti ki. Sok formációban, különböző stílusban muzsikál. Mindegyik kedvérevaló?
– Szeretek zenélni, így minden alkalmat megragadok, hogy muzsikálhassak. Szívesen játszom a Budafok Big Bandben, ahol nekem nem kell szervezni, vezényelni, csak az a dolgom, hogy muzsikálok. Nagyon jó egy kotta mellé leülni, és csak a saját hangszeremmel foglalkozni. Örömmel zenélek a hagyományőrző Südofen Blaskapellében, ahol a régi tagok közül már csak Gmeling Vilmos játszik. Az együttessel a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében több közös sváb programon veszünk részt, több alkalommal az Edelweiss kórussal.

– Mit tervez a nyár további részében?
– Pihenőidőt tartok, majd augusztus 20-a után a Budafoki Fúvósegylet zenészeivel elvonulunk néhány napra, és dolgozgatunk. Egy kis időt a hegyekben töltünk együtt: készülünk az őszi pezsgő- és borfesztiválra, zenélünk, mulatozunk, és ezáltal „csapatot építünk”.

Tamás Angéla