Budafokon még fontos a közösség
A 25. Budafoki Pezsgő- és Borfesztivál ünnepélyes megnyitója után a rendezvény fővédnöke, dr. Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke válaszolt kérdéseinkre.
- Házelnök úr már több alkalommal megfordult Budafokon. Milyen benyomás alakult ki önben a kerületünkről?
- Vidéki származásom köztudott. Most itt élek az agglomerációban, Szigetszentmiklóson, de eredendően minden, a gyermekkorom, a tanulmányaim Pápához kötnek. Amióta több mint harminc éve budapesti egyetemre kerültem, a fővárost ezen a szemüvegen át nézem. Lassan fedeztem fel, hogy ebben a nagy összevisszaságban és egyformaságban, amilyennek a főváros eleinte tűnt, léteznek még olyan, múltra emlékeztető hagyományok, amelyek fenntartanak egyfajta közösségi öntudatot. Ezeknek egyik legjobb és legerőteljesebb példáját látom ebben a kerületben. Ebből a fesztiválból is látható, hogy az itteni városvezetés hangsúlyozottan törekszik arra, hogy ezt megőrizze. Amíg sikerül, addig Budapest minden nagyvárosias jellege mellett élhető, befogadó, barátságos közeg marad.
- Országszerte fesztiváloznak a települések. Miért fontosak ezek a rendezvények?
- Az utóbbi tíz-tizenöt évben valóban divattá vált Magyarországon a fesztiválozás. A helyi közösségek így igyekeznek felhívni magukra a "külvilág" figyelmét, amelyben persze üzleti megfontolás is van, de fontosabb vetülete a közösségteremtés. Minél kisebb a hely, annál többen vesznek részt a szervezésben, minden évben szebbé, jobbá és vonzóbbá próbálják tenni a fesztivált, és ezalatt erősödik a közösség. A fesztiválokat valami helyi dolog köré szervezik, de talán a bor a legjobb apropó erre.
- Ön milyen borokat kedvel?
- "Hivatalból" két okból is a somlói bor a kedvencem. Egyrészt azért, mert Pápa szülötte vagyok, és Pápa a somlói borok városa. Másrészt azért, mert az ottani borrend megtisztelt azzal, hogy sorai közé fogadott. Annak ellenére, hogy nem vagyok ezen a téren túlságosan aktív. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne innék gyakran bort. De nemcsak a somlóit szeretem, hanem általában a magyar borokat. Nem mintha magamat nagy ítésznek gondolnám, mégis minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy olyan jó bort, mint az itthoni, ittam már máshonnan is (franciát, olaszt vagy tengerentúlit), de jobbat nem. Méltán lehetünk büszkék mindarra, amit a magyar borászok az elmúlt negyedszázadban - mondhatnám, hogy a rendszerváltoztatás kevés sikertörténeteinek egyikeként - létrehoztak ebben az országban.
- Megválogatja, hogy egyes alkalmakkor milyen bort iszik?
- Közéleti emberként sok helyen megfordulok. Protokolláris kötelezettségeim teljesítése közben nem mindig dönthetem el, mit iszom. Ezeken az eseményeken rendszerint pezsgőt fogyasztok, otthon viszont jobbára bort. A fehéret éppúgy szeretem, mint a vöröset, de hogy éppen milyet választok, az attól is függ, mi van a pincémben, mit sikerült beszereznem vagy milyen borokkal ajándékoztak meg a barátaim. Nem tartom magam azokhoz a klasszikus szokásokhoz, melyek megszabják, milyen ételhez melyik bor illik. Inkább azok közé sorolom magam, akik a hangulattól teszik függővé, hogy éppen mit töltenek a poharukba.
Tamás Angéla
