Trianon-emlékünnep Nagytétényben

2010. június 06. vasárnap
A kerületben június 4-én, péntek délután méltósággal emlékeztek meg a trianoni békediktátum 90. évfordulójáról.

Már fél ötkor sokan gyülekeztek a Szentháromság téren, az I.világháború hőseinek emlékművénél, ahonnan harangszóra, énekelve vonultak át az országzászlóhoz. Öt órára szinte teljesen megtelt a tér. Az ünnep a Himnusszal kezdődött, majd felcsendült a Hallgassátok magyarim című dal. Ezután Keresztes János színművész mondta el Juhász Gyula Trianon című versét.

Szabolcs Attila polgármester köszöntötte a megjelenteket, tolmácsolva Németh Zsolt és Németh Zoltán üdvözletét. A két fideszes országgyűlési képviselő a parlament délutáni emlékülésén vett részt, emiatt nem lehetett jelen a kerületi ünnepen.

Bevezető beszédében a polgármester felidézte a Trianonban hozott döntés, a "békeszerződésnek csúfolt diktátum" tragikus következményeit, s azt, hogy olyan országokhoz csatoltak magyar területeket, amelyek korábban nem is léteztek. A 90 évvel ezelőtti sebek nehezen, alig-alig gyógyulnak - mutatott rá. Ezeket a sebeket újra feltépte a 2004-es gyászos népszavazás, amelyen többen voltunk ugyan, de nem elegen - fűzte hozzá a polgármester. Kitért arra, hogy a tragédia napjainkban is folytatódik, s itt utalt Malina Hedvig bántalmazására, arra, hogy Kárpátalján betiltották a magyar nyelvű oktatást, s hogy Délvidéken ma is sokszor verés jár a magyar beszédért.

Szabolcs Attila beszéde végén elmondta, hogy megfogadta: az irodájában álló nemzeti zászlóról csak akkor veszi le a fekete szalagot, ha begyógyítjuk a 2004-ben újra feltépett sebeket. Ez a kettős állampolgárságról szóló törvénnyel és a nemzeti összetartozás emléknapjának kinyilvánításával bekövetkezett - mutatott rá a polgármester. Ezután felkérte Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnökét, az ünnep szónokát, hogy együtt távolítsák el a gyászszalagot. Nagy taps kísérte a jelképes cselekedetet, majd a kárpátaljai magyar vezető lépett a mikrofonhoz.

A tömeg nagy figyelemmel hallgatta beszédét, amelyben keserű őszinteséggel szólt Trianon következményeiről, s a tragédia meghaladásának lehetőségéről. Ma nincs mód a határrevízióra. Kovács Miklós hangsúlyozta, hogy Trianon nemcsak fizikai, hanem hatalmas lelki pusztítást is okozott. Magyar területek kerültek idegen hatalom alá, amelynek nyílt célja volt a magyarok megtörése, asszimilációja. Magyarországot kiszolgáltatták ellenségeinek - mondta. Ha valaki lelkileg megtörik, akkor hiába bármiféle gyógyító igyekezet - mutatott rá.

A kárpátaljai politikus hangoztatta, hogy a fizikai következmény, a csonkulás adott, most a lelki gyógyulásra van csak mód. Aki tolószékbe kényszerült, ne akarjon atlétikai versenyen indulni - mondta Kovács Miklós, aki szerint lelki meghasonlás, nemzeti skizofrénia vett rajtunk erőt. "Nem egy, hanem két Magyarország van: létezik a nemzet, s létezik Kádár népe" - szögezte le, hozzáfűzve, hogy a két magyarság nem érti, nem értheti egymást. Az egyik szerint szembeköptek minket, a másik szerint csak esik az eső. Ami az egyik szerint igazság, a másik szerint hazugság - a szavak tehát nem ugyanazt jelentik a meghasonlott ország egyik és másik felében. Mekkora az egyik, s mekkora a másik fél? Talán nem a nemzeti oldal a nagyobb.

Kovács Miklós emlékeztetett arra is, hogy Európa szótlanul tűrte a Benes-dekrétumokról Prágában elhangzott dicshimnuszokat, s ugyanez az Európa keményen szidalmazta az első Orbán-kormány alatt meghozott státustörvényt. Az ország ismét megméretik- hangsúlyozta. Az államok politikai súlyát egyrészt méretük, másrészt szervezettségük határozza meg. Ez előbbi adott, az utóbbi tőlünk függ, s ugyan ki akadályozhatja meg azt, hogy egy ország megszabaduljon az idegen érdekek szolgáitól - hangsúlyozta a kárpátaljai vezető, aki szerint csak magunkat okolhatjuk, ha a Nyugatabbról érkezők "balkáni schlamperei"-re panaszkodnak, vagyis rendetlenséget , lomposságot tapasztalnak. Normális államot kell teremteni, amely nem csak díszes felvonulásokat tart - hangsúlyozta.

Kovács Miklós ünnepi beszéde végén kijelentette: a határon túli magyarokat mindig kettős nyomás alatt tartották. Elvárják tőlük, hogy hű honpolgárként szótlanul asszimilálódjanak, olvadjanak be, másrészt az anyaországban unos-untalan arra szólították fel őket, hogy ne akadályozzák a megbékélést a szomszédos országokkal. Nincs értelme - fűzte hozzá - a történelmi áldozat szerepére vállalkozni, hiszen minden nép a saját baját érzi csak fontosnak. Az ilyen magatartás csak újabb megaláztatáshoz vezet, de nem szabad a bűnbak szerepét sem magunkra vállalni - mondta. ? maga - hangoztatta Kovács Miklós - bár ukrán maffiózók országában él, de semmivel sem tartja nehezebbnek a rá váró feladatokat, mint azokat a követelményeket, amelyekkel az anyaországiak szembesülnek.

A beszéd elhangzása után a Nádasdy Kálmán művészeti iskola diákjainak előadása következett, majd Szabolcs Attila polgármester, Karsay Ferenc alpolgármester, Tevanné dr. Südi Annamária jegyző és Kovács Miklós elhelyezte az országzászlónál közös koszorúját. Ezután az oktatási intézmények képviselői koszorúztak, majd sorra az emlékműhöz járultak a megemlékezők: helyi képviselők, a civil szervezetek vezetői, közéleti személyiségek, szülők gyermekeikkel együtt helyezték el virágaikat. Többen könnyes szemmel léptek az országzászlóhoz. A tömeg végül elénekelte a Szózatot és a Székely Himnuszt. Búcsúzóul sokan mentek oda Kovács Miklóshoz és Szabolcs Attilához egy kézszorításra.

bwgy

Kovács Miklós beszéde teljes egészében meghallgatható:

További képek a fotóalbumban láthatók.