Megemlékezések Hősök vasárnapján

A budatétényi Szent István király plébániatemplom előtt mintegy félszáz emlékező gyűlt össze. Jelen volt Szabolcs Attila polgármester, Németh Zoltán alpolgármester, országgyűlési képviselő és Karsay Ferenc alplgármester is. A Himnusz eléneklése után Bartos Mihály, a Budapesti Városvédő Egyesület Promontor-Tétény Munkacsoportjának képviselője állt a templom lépcsőjére. Beszédéből idézünk.

"Május utolsó vasárnapja van, Hősök Vasárnapja. Széles e hazában és a határokon túl, magyarok és kisebb-nagyobb csoportjaik gyűlnek ma össze, hogy azokról emlékezzenek, akik a legtöbbet, életüket áldozták a Hazáért. Itt Budatétényben is, 1990. óta, immáron 21. alkalommal jöttünk össze. Míg készültem a mai napra, azon gondolkodtam, hogy mit is lehetne elmondani 20 év után, ami nem ismétlés. Húsz év alatt már megismertük az ünnep keletkezésének körülményeit, az első világégést, az azt követő Trianoni rabló békediktátumot és az azzal megalapozott másodikat is, majd az agyonhallgatás időszakát, 90-től pedig az ünnep újbóli feltámadását, a tanulságokat, a hősi helytállás példáit.
Aztán rájöttem, egy dolog van, amiből soha nem elég még az ismétlés sem: ez pedig az ima. Hálát adni Istennek és az ő gondviselő szeretetének, amivel megtartotta minden balszerencse és csapás közepette is évezredeken át ezt a nemzetet és ezt a Hazát, egyben kérni, hogy továbbra se fordítsa el rólunk atyai szeretetét. S hogy ne az én keresetlen szavaim szóljanak az Úrhoz, segítségül hívom - a ma már talán a jelenlévők által sem ismert költőt - Kiss Menyhértet, akinek az 1920-as évek első felében született verse méltóbb fohász. Ez a vers - Trianon 90. évfordulójához közeledve - a mának is szól.
Kiss Menyhért: Magyar Miatyánk - részlet
Uram, a szégyenpadról vonj le minket, / S a szenvedés kapuját tedd be; / ?brándok, álmok lidércfényét oltsd ki, / S ne vígy minket a kísértetbe... / Szánd meg jó népünk, véres hátán / Ne csattogjon a kemény ostor, / A húsvéti hallelújára vágyunk. / És szabadíts meg a gonosztól..."

A beszédet követően Ambrus Károly tárogatómuzsikája csendült fel, majd a temlom falán lévő első és második világháborús emléktáblánál lerótták tiszteletüket a Budatétényi Római Katolikus Egyházközség, Budafok-Tétény, Budapest XXII. kerületének Önkormányzata, a Budatétényi Polgári Kör, a Budapesti Városvédő Egyesület Promontor-Tétény Munkacsoportja, a budatétényi, Baross Gábor-telepi és nagytétényi polgári körök, a Fidesz és a Fidelitas kerületi szervezeteinek képviselői és magánszemélyek.

A nagytétényi világháborús emlékműnél Garbóci László helytörténész mondott megemlékező beszédet. Felemelő műsor következett: a Budapesti Tárogató Zenekar előadásában felcsendült a Szent László himnusz, majd Demjén Gyöngyvér Jászai-díjas színművész adta elő Kosztolányi Dezső Öcsém című versét. Juhász Lajos és Vlaszati Erika Kormorán- és Demjén-számokat énekelt, Bánhidi Petra táncos tanítványai, majd őket követve a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola néptánccsoportja szép, alkalmi koreográfiákat adtak elő.

Az emlékműnél elhelyezték koszorúikat Budafok-Tétény, Budapest XXII. kerületének Önkormányzata (Szabolcs Attila polgármester, Németh Zoltán alpolgármester, országgyűlési képviselő és Karsay Ferenc alplgármester koszorúzott), a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, a Történelmi Vitézi Rend, a Nagytétényi Nagyboldogasszony Cserkészcsapat, a Német Kisebbségi Önkormányzat, a Baross Gábor és a Hugonnai Vilma Általános Iskola, a Baross Gábor-telepi Polgári kör, a Nagytétényi Ember- és Érdekvédő Egyesület, a Fidesz és a Fidelitas kerületi szervezete és a Nagytétényi Polgári Kör képviselői, valamint magánszemélyek.

A magyar hősök emléknapját május utolsó vasárnapján tartják Magyarországon. Eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza. Ez elrendelte, hogy minden község, város anyagi erejének megfelelően táblán, emlékművön örökítse meg azok nevét, akik a Hazáért életüket áldozták. Már az első világháború alatt megkezdték a hősi emlékművek felállítását, amelyek - ha nem lettek lerombolva - még ma is láthatók országszerte.
Az 1917-es törvényt kibővítve az 1925. május 1-jén megjelent honvédelmi miniszteri rendelet május utolsó vasárnapját nemzeti ünnepé nyilvánította. Ettől kezdve rendszeresen megemlékeztek a Hősök napján a hazáért elesettekről. A második világháború hősi halottai és katonai áldozatainak emlékének megőrzését a belügyminiszter 1942. április 17-én, valamint a honvédelmi miniszter április 25-én kiadott rendelete szolgálta. Ebben elrendelték a nevek bevésését az első világháborús emlékművekbe. 1945. május 27-én még volt megemlékezés a Hősök napjáról, de már kisebb keretek között, s akkor már nem volt nemzeti ünnep.

A szocialista Magyarországon e napot nem ünnepelték. A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére a 2001. évi LXIII. törvény alapján minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvánította.