Emmauszjárás a Borvárosban

Az 1700-as években Budafokra érkező, borászattal foglalkozó, német ajkú telepesek nemcsak fejlett borkultúrát, hanem izgalmas, a magyar hagyományoktól eltérő szokásokat, tradíciókat hoztak magukkal.

A néphagyomány és eredete

Az evangélium szerint Krisztus feltámadása után hétfőn, Emmaus község határában találkozott két tanítványával, akik nem ismerték fel, csak azután jöttek rá, hogy ki is ő, amikor este megáldotta és testvériesen szétosztotta köztük a kenyeret. Az erre való emlékezés a húsvét hétfői emmauszjárás népi vallásos szokásában maradt fenn. Már nagyhét elejétől elkezdődött az emmausz ünnepre való felkészülés. Húsvét hétfőn a borvidéken élő lakosság a présházba sietett és az egész délutánt boldog szórakozással, beszélgetéssel, evéssel-ivással töltötte. Akinek nem volt pincéje, azt a szomszédja hívta meg, de a váratlan vendégnek is nagyon örültek. A női lakosság ekkor kereste fel az évben először a présházat, a meghívott vendégek minél jobb kiszolgálásával főzési sütési tudományaikat fitogtatva, versenyeztetve. Különösen értékes ünnep volt a nőknek ez azért is, mert az évben ez az egyetlen alkalmuk adódott arra, hogy egy szomszéd pincét meglátogassanak, ez az év egészében tiltva volt. Az ünnepnek fontos feladata volt az emberi és társadalmi kapcsolatok kialakításában. Az emmausz ünnep vallási alapon áll, mégis fesztelen, az e világi szórakozást szolgáló népünnep, az életigenlés ünnepe. Az ünnepen fontos jót enni, jót inni és a vendégszeretetről tanúbizonyságot adni, melyek közül talán a vendéglátó szerep dominál leginkább. Napjainkban az emmauszjárást a vendégszeretet és a feltámadás jeleként ünnepeljük.

A budafoki emmauszjárás

Bár az időjárás nem sok jóval kecsegtetett, április 30-án késő délutánra azért megtelt a Záborszky pince udvara. Haász Orsolya, az önkormányzat programszervező referense köszöntötte a megjelenteket, majd elsőként - a kisgyerekeseknek kedvezve - Fábián Éva bukovinai székely mesemondó nevettette meg közönségét. (Fábián Éva több mint 25 éve énekli a népi hagyományban gyökerező énekeket és tanítja a táncokat a kicsiknek.)

Közben persze sültek ínycsiklandó illata szállt, és természetesen a jó borból sem volt hiány. Amikor pedig a színpadon felcsendült a Besh o droM zenekar koncertje, a hangulat garantált volt. A magyarországi világzene egyik jelentős képviselője, a Besh o droM zenekar 1999-ben alakult. Nevének jelentése lovári cigány nyelven: "??ld meg az utat!" Balkáni és román cigány illetve kelet-európai tradicionális zenét ötvöznek magyar zenével, és játszanak sajátos feldolgozásban, öszszeolvasztva különböző zenei stílusokat. A végeredmény pedig fergeteges muzsika.

Nyolc órakor, bár a felhők egyre gyűltek, ünnepélyes, fáklyás felvonulással átvonultak a résztvevők a következő helyszínre, a szomszédos Debreczeni-Ferenczi Pincészetbe, melynek borudvarában a hangulatról a pilisvörösvári Die Spatzen zenekar gondoskodott, akik a sváb zene mellett szívesen játszanak oberkrainer és tánczenét is.

A Borvárosi Jelesnapok május 28-án a hajómolnárok ünnepével, június 25-én pedig borvárosi szentivánéjjel folytatódik. A programsorozat rendezvényeiről a www.borvaros.com internetes oldalon olvashatnak részleteket az érdeklődők.