Elhunyt Takács László festőművész

Temetése október 27-én 14.30-kor lesz a Budafok-felsővárosi temetőben.

Szegény, hétgyermekes családból származott. Baross Gábor-telepen élt, és már fiatal korától az ő vállaira nehezedett a család összetartása, eltartása, amit derekasan viselt. Az iskolái után a Standard Villamossági Rt.-nél dolgozott, a munka mellett technikumot végzett és üzemmérnöki diplomát szerzett. 1953-ban Budafokra nősült, és azóta is itt élt. Négy gyermek édesapja volt.

Már fiatalon kitűnt kézügyességével, rajztudásával. 1947 óta festett aktívan, ami igazi szenvedélyévé vált. Saját magát "mezítlábas festőnek és egy kicsit szobrásznak" is tekintette, ezzel is utalva arra, hogy amit elért, azt saját önképzésének, szorgalmának, kitartásának, tehetségének köszönhette. Novotny Emil festőművész, Janzer Frigyes szobrászművész, Thuróczy Zoltán festőművész és Benedek György festő és szobrászművész voltak a tanárai. 1980-ban gyári kiküldöttként Líbiában dolgozott egy évig, ezután Irakban, ahol számos tájképet, tengerparti képet festett, érdekes és jellegzetes arcú emberekről készített portrét.

1975-ben a Mészáros László Képzőművészeti Egyesület egyik megalapítója, majd 25 éven át vezetőségi tagja volt. Komoly része volt abban, hogy az egyesület generációk sorát nevelte és neveli ma is amatőr képzőművészekké, művészetet szerető emberekké. Az egyesület alkotótáborainak lelkes szervezője és részvevője volt. Különösen emlékezetesek a kölesdi, tiszaalpári és Balatonakaliban hosszú éveken keresztül megismételt táborok, ahol sok kiváló alkotása született. Számos kiállítás elhivatott szervezője és természetesen résztvevője volt. 1949 óta több mint 30 kiállításon szerepeltek művei. Képei iskolák és közintézmények falait díszítik. Festményei számos elismerést kaptak, az egyik legrangosabb közülük a Törley Művészeti Díj.