Iskolarádió, villámegyetem, vándorműsorok annó
László Istvánné, a Nagytétényi Polgári Kör elnöke köszöntötte a több mint félszáz emlékezőt a Nagytétényi út 259. (egykoron Fő utca 36.) sz. ház előtt, február 19-én délután, Pentz Endre kiváló pedagógus, igazgató születésének 100. évfordulója alkalmából.
Pentz Endre családja, volt diákok, a Nagytétényi Helytörténeti Kör, a Nagytétényi Polgári Kör,
Szabolcs Attila polgármester, Ledniczky Sándor és Bata Zsuzsa önkormányzati képviselők és vendégek emlékeztek tisztelettel a hajdani igazgatóra és az iskolára.
Dindi István, a Hugonnai Vilma Általános Iskola nyugalmazott történelem szakos tanára vázolta az iskola rövid, de annál eredményesebb történetét (beszédét alább idézzük). Demjánné Varga Zsuzsa a volt diákok nevében idézte fel a boldog diákéveket, majd Pentz Endre fia emlékezett édesapjáról.
Az emléktáblánál Szabolcs Attila polgármester, Ledniczky Sándor és Bata Zsuzsa képviselő az önkormányzat nevében, Gerki Károly, a volt diákok nevében, a Nagytétényi Polgári Kör vezetőségének tagjai és a Hugonnai Vilma Általános Iskola képviselői koszorúztak.
Egykori diákok egy csoportja az emléktáblánál
Részlet Dindi István beszédéből
Nagytétényben 1925-ben már működött egy polgári leányiskola, ezt azonban a kevés tanuló miatt 1929-ben megszüntették. A harmincas évek közepén közel 8000-en éltek a községben, s a lakosság nagy része kisiparos, kereskedő és hivatalnok, az a társadalmi réteg, amely számára egy polgári iskola létesítése szinte létszükségletté vált. Fontos volt már csak azért is, mert ebben az időben több mint száz tétényi gyerek Budafokra és Budapestre járt polgári iskolába.
A község gazdasági viszonyai nem tették lehetővé az állam által kötelezővé tett polgári iskola fenntartását, ezért más utat kerestek. Az áldozatkészségre jellemző, hogy Nagytétény vezetői és lakói létrehozták a polgári iskola fenntartását biztosító Nagytétényi Kulturtársulatot. A Társulat létrehozásában, az iskola megszervezésében vezető szerepet vállalt egy 23 éves fiatalember, Pentz Endre. Önzetlen, kitartó munkája is hozzájárult a polgári iskola létrejöttéhez. Sokat tett a megvalósulásért a Társulat elnöke, Marastoni László országgyűlési képviselő, a közseg korábbi főjegyzője is, aki egy szegény, de tehetséges félárva jelentkező tandíját is magára vállalta.
1935 szeptemberében végre - igaz, még nem ebben az épületben - szárnyat bontott a nagytétényi polgári fiú- és leányiskola Pentz Endre igazgató irányításával. Az első tanévben az iskolának 68 növendeke volt, akiknek az oktatását négy pedagógus látta el. Az intézményt meglátogató, s munkáját vizsgálő felügyelő véleménye szerint a tanárok lelkes, törekvő és eredményes munkát végeztek.
Az 1936/37-es tanév fontos eseménnyel kezdődött. Az új, az itt álló épületbe költözött az iskola, melyet a Társulat oktatás céljaira vett bérbe, és megfelelően átalakított. Az épület három tantermében már 121 diákot tanított az iskola hat nevelője. A polgári iskola létjogosultságát igazolta, hogy a következő években folyamatosan nőtt a tanulólétszám. Az 1942/43-as tanévben már 374 diák tanult a nagytétényi polgáriban. A felügyeleti hatóságok látogatásai, ellenőrzései továbbra is eredményes, szépen fejlődő oktató-nevelő munkáról szamoltak be.
Az iskola sikerét, hírnevét bizonyítja, hogy egyre több bejáró tanulója lett. Az 1941/42. tanévben a 369 diák közül 241 volt nagytétényi, 128 diák pedig Érdről, Diósdról, Tárnokról, Baracskáról, Százhalombattáról, Budatétényből és Budafokról járt ide. A tanulólétszám növekedésével átalakult az épület is. A 40-es évek elején az iskolaépület az irodán, a tanári szobán és a szertáron kívül már hat tanteremből állt. Két tanterem között szétnyitható válaszfal volt, ebben a kettős, 120 négyzetméteres teremben tartották az ünnepélyeket, előadásokat. Az épülethez tartozott egy 870 négyzetméteres udvar, virágoskert, díszkert szökőkúttal, valamint a község tulajdonát képező 390 négyszógöles mezógazdasági gyakorlóterület.
Nehéz időkben, rendkívüli körülmények között, emberfeletti munkát végzett Pentz Endre, az iskola igazgatója. A tanárváltozások, a gyakori tanárhiány közepette is eredményesen, sikeresen vezette az iskolát. Munkabírására jellemző pl., hogy a rendes körülmények között a heti 20 órában tanító igazgató óraszama az 1940/41-es tanévben a helyettesítések miatt heti 50 - nem tévedés, az évkönvv szerint - heti 50 órára nőtt. És még ekkor is volt ereje újítani, fejleszteni. Az 1941/42-es tanévben egy új világot nyitott meg a diákok előtt, az iskolarádió vílágát. Így írt erről Pentz Endre:
"Emlékszel? Láttam az ablakon át mosolygós arcod, amint beléptél az iskola kapuján, örültél, mert nap-nap után zenével fogadott a rádió... Elűzte a nagyszünetek lármás unalmát, elhozta a kerékpárutak vidám hangulatát, megszólaltatta a szavaló, daloló diákokat... megszülettek a rádiósszíndarabok... Jól jegyezzétek meg, hogy ez az iskola a Tietek, - ez az iskola Tiértetek van, s amit az iskolának tesztek, magatok látjátok hasznát..."
Az oktatás középpontjában a munkáltató tanítás, az őntevékenységre nevelés állt. A tanulók öntevékeny, cselekvő munkája az iskolai élet minden területén kibontakozhatott. Rengeteg alkalom kínálkozott a szereplésre önképzőkörön, iskolarádióban, iskolán kívüli műsorokon, versenyeken. Több alkalommal tartottak tartalmas műsoros estet a Szelmann vendéglő színháztermében, melyek a szülők körében is nagy sikert arattak.
A vándorműsorok, az iskola népművelési tevékenysége az évek során túlnőtt Nagytétény határain. Budatétény, Tárnok, Százhalombatta. Diósd, Ercsi, Martonvásar - azok az állomások, ahol fellépett az iskola fiatal előadócsoportja. A tanári testület tagjai a nagy iskolai elfoglaltság mellett is módot találtak arra, hogy az iskolán kívüli művelődési munkából részt vállaljanak. Pallai Magda, Gál Magda, Kutassy Gyuláné es a többiek mind sokat tettek azért, hogy a polgari iskola munkája eredményes és sikeres legyen.
A hazafias nevelés áthatotta az iskola egész életét. Az igazgató, s valamennyi tanár a haza szeretetére, magyarságuk megtartására tanította a diákokat. Nemcsak a történelemórákon, hanem valamennyi tantárgy keretében, s az iskola mindennapjaiban is méltó helyet kapott a hazafias nevelés, mely az iskola falain is túlnőtt. A község ünnepélyeire 50 nemzeti zászlóval felvonuló, és szavalatokkal, énekkel közreműködő polgári iskola méltán vívta ki a lakosság elismerését.
Érdekes színfoltja volt az iskolának a végzett diákok továbbképzését szolháló, úgynevezett "Villámegyetem" beindítása Pentz Endre igazgató vezetésével. Az itt elhangzott ekadasok új területeket nyitottak meg az érdeklődő fiatalok előtt.
Az iskola életével kapcsolatos események felidézése során meg kell emlékeznünk a diákok szamára sok ismeretet nyújtó, örömöt és élményt jelentő tanulmányi kirándulásokról, mely a nevelőmunkának, a hazafias nevelésnek is fontos resze volt. A tantárgyi fél- és egésznapos kirándulásokon kívül a diákok bebarangolták az ország legszebb tájait. Kerékpártúrák a Velencei-tóhoz, a Balaton körül, Sopron, Kőszeg és más híres városok megismerése, csónakkirándulás a Csepel-szigetre, hogy csak néhányat említsünk az emlékezetes kirándulások közül. A bécsi döntések után lehetőség nyílt néhány "visszatért" terület felkeresésére is. Ezek közül a legsikeresebb, élményekben leggazdagabb a 25 napos, közel kétezer kilométeres erdélyi kerékpártúra volt 1942 nyarán.
1944. március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot. A közeli 7-es számú főúton éjjel-nappal, szinte szünet nélkül vonultak a német alakulatok. A következő hetek, hónapok eseményei a polgári iskola életére, munkájára is hatással voltak. Egy Diósdról bejárt diák (Wágner Ferenc - a szerk.) világháborús visszaemlékezésében így írt:
"1944 szeptemberétől már többedmagammal a Nagytétényi Társulati Iskolába jártam, mely a mozi épületével szemben állt. Ma is ugyanúgy néz ki, semmit sem változott. Igazgatónk, Pentz Endre történelmet tanított. Tantermünk ablakai az utcára néztek. Egyik alkalommal hadifoglyokat, meg sárga csillaggal megkülönböztetett civileket kísértek a német katonák. Az agyoncsigázott, elfáradt menetből az egyik fogoly már ním bírta a menetelést, leült a mozi lépcsőjére. Az egyik őr odalépett, lelőtte és ment tovább. E szörnyű történet láttán szinte megbénultunk. A nagy csendben igazgatónk elköszönt tőlünk és bejelentette, a tanítás majd a háború után folytatódik. Október vége volt."
A második világháború után, az 1945/46-os tanévvel vezették be hazánkban a mindenkire kötelező nyolc osztályos általános iskolát. ?llamosították az egyházi, társulati és magániskolákat. A Nagytétényi Társulati Polgári Iskola a mai Hugonnai Vilma Általános Iskola épületébe költözött, ott működött tovább, és az általános iskola kialakulásával párhuzamosan szűnt meg 1948-ban.
P.T.
Kapcsolódó:
