Olimpikon a Kaluzál Házban
A házigazda Mészáros Csaba, a művelődési központ igazgatója volt, aki gyermekkoráról, az olimpiáig vezető útról, eredményekről beszélgetett az olimpiai bajnokkal. Tizenéves korában Szegeden - mesélte Czene Attila - még nem érmekről, sikerekről álmodott, hanem hogy Babettával fog gimnáziumba járni. Ötéves kora óta úszott már, de úgy gondolta, csak hobbi szinten. Edzője, Szécsi Tamás azonban észrevette, hogy tehetséges, így amikor középiskolás lett, már Budapestre költözött a család, hogy ő éjjel-nappal az "uszodában éljen". Ezzel véget is ért a gyermekkora, amit azonban egy percig sem bánt meg. Mint mondta, Egerszegi Krisztinával vagy Darnyi Tamással egy medencében úszni óriási megtiszteltetést jelentett számára, és ez mindenért kárpótolta.
A sok lemondásért cserébe rengeteg érmet, bajnoki címet gyűjtött. Az elsőt, egy bronzérmet 50 méteres mellúszásban szerezte 8 évesen, és huszonkét éves volt, amikor 1996-ban az atlantai olimpián 200 méter vegyesúszásban aranyérmesként állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára - mesélte a sportoló. - Sokat köszönhetek Rózsa Norbinak, aki egy nappal előttem kapott aranyérmet. ? mutatta meg, hogy az olimpiát is meg lehet nyerni - mondta Czene Attila, mikor felfedezte a kamarateremben a másik olimpikont.
A gyerekeknek azt tanácsolta, ne bánják, hogy egy-két órával korábban kell felkelni, mert megéri. Edzőjét idézte, aki mindig úgy engedte útjára: "Nem baj, hogy nem nyersz, de úgy gyere ki a medencéből, hogy te megtettél mindent a siker érdekében".
T. A.
