Emmauszjárás

Az 1700-as években a Budafokra települt, borászattal foglalkozó svábok nem csak fejlett borkultúrát, hanem izgalmas, a magyar hagyományoktól eltérő szokásokat is hoztak magukkal. Egyik leghangulatosabb ünnepük az Emmauszjárás, a húsvét hétfői, tavaszköszöntő szomszédolás, poharazós pincelátogatás volt, melynek eredete a bibliai időig nyúlik vissza.

Az Újszövetségben, Lukács evangéliuma szerint Krisztus a feltámadása utáni hétfőn találkozott Emmaus község határában két tanítványával. Nem ismerték fel, és csak azután jöttek rá, hogy ki is ő, amikor este megáldotta a kenyeret, és testvériesen szétosztotta köztük. Az erre való emlékezés máig fennmaradt a húsvét hétfői Emmauszjárás sváb, vallásos indíttatású népszokásában.

Ezen a napon a borvidéken élő lakosság először a Kálváriához, majd a présházba sietett és az egész napot vidám szórakozással, beszélgetéssel, evéssel-ivással töltötte. Akinek nem volt pincéje, azt meghívta a szomszédja, de nagyon örültek a váratlan vendégeknek is. Különösen értékes ünnep volt a nők számára azért, mert ez az egyetlen alkalmuk adódott arra, hogy szomszéd présházakat meglátogassanak, hiszen ez máskor tiltva volt. Az Emmauszjárást, ezt az országunk mindössze néhány településén fennmaradt szokást a feltámadás jeleként és a vendégszeretet napjaként élesztették újra, és ennek szellemében rendezik meg 2009 óta Budafokon.

Húsvét hétfő reggelén a Szent Lipót plébániatemplomnál Sárhegyi Zoltán plébániai kormányzó áldotta meg az ünnepre érkezőket, akik a Kálváriához vonultak, ahol az ünnepkör promontori vonatkozásairól hallhatták Garbóci László helytörténész előadását.

A Törley Pezsgőpincészetbe vezetett a menet, ahol rövid séta keretében Quirin Károly pezsgő-nagymester avatta be a társaságot a pezsgőgyártás rejtelmeibe. A pincészet híres Zsolnay-termében Törley pezsgővel vendégelték meg a jelenlévőket.

A szomszédolás utolsó állomása a Záborszky Pincészet volt, ahol Szepesfalvy Anna önkormányzati képviselő vállalta a háziasszony szerepét. A faragott ászokhordók sora mellett több mit százan foglaltak helyet, s hallgatták elsőként Németh Zoltán országgyűlési képviselő szavait, aki az ünnepi népszokás eredetéről, különlegességeiről beszélt. Kiemelte, hogy épp egy olyan helyen ünnepelünk, amely egyszerre hagyományápoló és megújuló - utalva az épülő Borváros turisztikai beruházásra.

A zuglói Szt. István Gimnázium tanulói, Szalay Kristóf és Remsei Maxim zongora-klarinét kettőse következett, majd Solymár Gábor evangélikus lelkész tartott áhitatot, adott áldást, emlékeztetve a hallgatóságot: mint egykor, ma is megnyílhat a szemünk Jézus előtt.

A közös imádság után Békési Imre, a Záborszky Pince tulajdonosa, házigazda, és az esemény főszervezője lépett a mikrofonhoz. Bemutatta a pincekomplexumot, a benne folyó hagyományőrző tevékenységet, és elmondta az épülő Borvárosról a legfontosabb tudnivalókat.

Méltatta az ez alkalomra kiállított festmények alkotóját, dr. Kesztyűs Ferenc festőművészt. A látogatókat erre az alkalomra érlelt vörösbor megkóstolására, és a közben tálcán kínált étkek fogyasztására invitálta. A program pincesétával ért véget; a jelenlévők megtekinthették az épülő Borvárost.

P.T.