Koncz Gábor a jobb- és a baloldal
Gödi birtokán saját tervezésű, gyönyörű háza, huszonnégy gyümölcsfa, tavirózsákkal pompázó tó, kutyája és lovai várják haza munka után Koncz Gábort. Az országban akárhová megy, mindenütt otthon van. Ismeri a Duna minden örvényét, a part minden bokrát, és a szarvasok megvárják, ha feléjük lovagol. Felnőtt lányaival, Teklával és Reginával az idén is síelni készül, bár már nem a lesiklás vonzza, hanem gyermekei és a jó társaság. A 74 éves Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt A néma levente című vígjátékban láthattuk a Klauzál Ház színpadán, a magyar kultúra napja alkalmából, az Éless-Szín előadásában. Koncz Gábor havonta tizenkilenc alkalommal lép a közönség elé. A négy színházban játszott kilenc főszerepe mellett januártól az Újszínházban rendezi Csurka István színművét, a Döglött aknákat, amely szerinte többek között a jobb- és baloldal feloldhatatlan ellentétéről szól. A Névtelen vár egykori urával a színházról, a színészetről és életszemléletéről beszélgettünk.
- Az utóbbi húsz évben szabadúszóként dolgozott, 2012-ben mégis leszerződött az Újszínházhoz.
- Dörner Györggyel hasonlóan gondolkodunk a színházról, bizonyos dolgokról egyforma a véleményünk, emellett kitűnő színésznek is tartom. Szerettek, hívtak, ennek a színháznak a szellemisége kötelez engem, mert múltunk nélkül nincsen jövőnk. Tamási-, Kodolányi-, Nyírő- és Márai-műveket állítunk színpadra. Ki játssza ezeket a darabokat, ha nem én?
- A Döglött aknákat 1971-ben Iglódi István, több mint harminc évvel később Cseke Péter rendezte, most pedig öné ez a megtisztelő feladat. Az évek alatt változott a rendezői koncepció?
- Nem lehet különböző elképzelésük a rendezőknek, mert Csurka mindent pontosan leírt, ahogy Ken Kesey is a Kakukkfészekben. Ezt Kassán én rendeztem, de megnéztem lengyel rendezésben is Varsóban, ahol nyolc előadás után megbukott a darab, mert megpróbálták modernizálni. A darabot abba a korba és abba a díszletbe kell belehelyezni, amikor az játszódik. Egy művet csak egyféleképpen lehet rendezni, a vázon nem lehet változtatni, és még így sem lesz mindenhol ugyanolyan, mert más a ritmus és mások a színészek. A legnehezebb időszak, amíg az ember helyére teszi a darabot. Amikor a színész megérzi a szerepét, akkor egyben a saját rendezőjévé is válik. Ebben az előadásban minden szereplő új, bár Újlaki Dénest szerettük volna kikérni. Nagyon rosszul esett nekem, hogy Máté Gábor színigazgató nem járult hozzá Dini újszínházbeli szerepléséhez. Nehéz az én generációmban ugyanis olyan színészt találni, aki ilyen nagy lélegzetű darabot megtanul.
- Miért nem járult hozzá Máté Gábor, hogy Újlaki szerepet vállaljon a darabban?
- Olyan kérdést tesz fel, amely a napnál világosabb. Bárki meg tudja adni rá a választ. Annyit elárulhatok, hogy politikai ügyet csinált belőle.
- Február 8-án lesz a premier, ez a második Csurka-mű, amit bemutatnak.
- Rendkívül aktuális darab. A jobb- és a baloldal antagonisztikus ellentétéről szól, arról, ahogy Moór Jenő és Paál Károly végig ölik, marják egymást, és miután belefáradnak ebbe a harcba, az alkohol és az öregkori szenilitás hatására összeborulnak.
- Dörnerrel együtt tudnak dolgozni, bár köztudott, hogy politikai álláspontjuk eltérő. Ön mit gondol a bal- és jobboldal feloldhatatlan ellentétéről?
- Az érzelmeim baloldaliak és azok is maradnak, de nekem Orbán Viktor a miniszterelnököm, így maximális kötelességem őt támogatni, főleg, ha ezt igényli is. Nálam prioritást élvez az ország sorsa.
- Melyik korosztály ül majd a nézőtéren?
- A nézők, akárhány évesek, ha fogékonyak a művészetre, bármelyik korban is játszódik a történet, megértik az embernek emberhez való viszonyát. Megőrülök attól, amikor egy előadás után megkérdezik tőlem, hogy mit üzen a darab a mának. Semmit. Most is emberek jönnek, élnek, szeretnek, féltékenyek, ölnek, mint ötven évvel ezelőtt vagy száz év múlva. A színdarabok emberekről szólnak. Ebben a tekintetben én rendkívül konzervatív vagyok, mint abban is, hogy a néző életében legyen a színház ünnep, a színész pedig elérhetetlen. A közönség higgye azt, hogy én a palotából lépek ki, ne nézzen a kulisszák mögé, mert elveszti az illúzióját.
- Az internet korában az ön élete is nyitott könyv.
- Az internet nem az én világom, de nincs mit szégyellnem, nincs félnivalóm, elveimet mindig vállaltam, mindig elmondtam, amit gondolok. Mögöttem gyönyörű életút áll, pedig ezért semmit nem tettem, csak az emberségemet és a színészetemet adtam, meg a tartásomat."
Tamás Angéla
