Csodabogár Budafokon

A budafoki közönség nem először találkozhatott Balázzsal, a fiatal ütőhangszeres 2009 óta rendszeresen visszatérő vendége kisebb-nagyobb rendezvényeinknek. Július 30-án legnépszerűbb átiratait szólaltatta meg marimbán, ezen a hazánkban kevésbé ismert, tekintélyes méretű és hangú hangszeren. A koncert után beszélgettünk.

- Mesélj valamit magadról.

- Hatéves korom óta zenélek, zeneiskolában kezdtem. ??tőhangszereken tanultam, utána a zeneszerzés is elkezdett foglalkoztatni, beiratkoztam zongorára. Ezeket folytattam a zeneművészeti középiskolában, majd később a Zeneakadémián. Mindkét szakot elvégeztem, az ütőt 2008-ban, a zeneszerzést kicsivel később.

- Az ütőhangszerek családja eléggé népes. Ezek közül melyek állnak hozzád közelebb? (Sejtjük, hogy a marimba a kedvenced.)

- Az ütőhangszereket, mivel rengetegféle van belőlük, különböző szempontok szerint csoportosítani lehet. Hozzám a dallamhangszerek állnak közelebb, ezek közé tartozik a marimba is. Darabokat is írok, ezt az ambíciómat marimbán tudom nagyon jól párosítani az ütőhangszerekkel.

- Előfordul az előadásaidon egyéb hangszer is? Például vibrafon, xilofon?

- Nem szoktam más dallamhangszert használni, bár vannak ilyen irányú elképzeléseim is, de elég nehéz például vibrafonhoz hozzájutni. A marimba beszerzése sem volt egy egyszerű dolog, még várat magára, hogy vibrafon is társuljon hozzá.

- A műsorod javarészt saját feldolgozásokból és átiratokból áll. Az átiratokat te készíted, vagy előadod másokét is?

- Az átiratokat én csinálom, a műsorom saját darabokból is áll. Mindig vannak különböző ötleteim. Keresem, hogy a marimba mit bír el, mennyire lehet tágítani a lehetőségeit, mik szólhatnának jól marimbán, mik azok a tételek, stílusok, amivel lehet kísérletezni. Ezek az átiratok tulajdonképpen válaszok ezekre a kérdésekre. Emellett játszom olyan darabokat is, amik kifejezetten erre a hangszerre íródtak.

- Csak önálló műsorokat adsz, vagy játszol zenekarokkal is?

- ?ltalában szólóban játszom, bár gondolkodom azon, hogy milyen hangszerekkel lehetne még társítani marimbát. Ezek legtöbbször logisztikai problémába ütköznek. Elég nehéz ezt a hangszert mozgatni. Még mindig alapkérdés az, hogy szóhangszerként a marimba mennyit bír el. Felvetődik a kérdés, hogy egy egészestés szólókoncertet le lehet-e bonyolítani, hogy mennyire tudjuk felkelteni, fenntartani az érdeklődést. Ezért is kezdtem ezekkel az átiratokkal, a saját darabjaimmal kísérletezni. De csináltunk már marimbaduó-koncertet is, nagyon érdekes volt. Társítottuk a hangszert orgonával is és felléptem egy gitáros kolléganőmmel is, akivel átiratokat csináltunk gitárra és marimbára.

- Mit szeretsz jobban?  A két- vagy a négyverős játékot?

- Attól függ, hogy a darab mit kíván meg, de általában a négyet szeretem jobban. A két verővel virtuózabb dolgokat is lehet csinálni. Elég gyakran keverik, nem mindig van egy darabban csak két verő.

- Vannak XX. századi zenekari művek, amelyek elég komoly ütőapparátust igényelnek.

- Nem az a fajta ütőhangszeres vagyok, aki sokfajta hangszeren játszik. Én marimbára specializáltam magam.

- A 70-es évek végén szűrődött be Amerikából a négy- és hatverős technika.

- A zenei világban és az ütősök között már nem kuriózum, hogy négy verővel játszunk. A zenei világon kívül viszont még nem nagyon ismerik az emberek. Magyarországon magát a hangszert sem nagyon ismerik.

- Talán a vibrafont a jazzből, mert egy időben elég népszerű volt, ma már nem annyira. Voltak évtizedek, amikor szinte nem volt jazzfesztivál két-három vibrafonos nélkül.

- A marimba még ismeretlen, van mit megmutatni az embereknek.

- Amerikaiak, meg japánok fordulnak elő a világ színpadain leggyakrabban.

- ͍gy van. Érdekes módon a marimbának Japánban nagyon nagy hagyománya van. Holott ott ennek a hangszernek nincsenek gyökerei. Afrikából, a szigetvilágból származik, Amerikába Afrikából került be. Japánban Keiko Abe marimbaművész révén terjedt el tulajdonképpen, aki tanítványokat nevelt, és ők is népszerűsítik a hangszert. Nagyon komoly hangszergyártásuk is van: a Yamaha cég nemcsak gyártja a hangszereket, hanem törődik is a zenészek segítésével, nevelésével. A gyárnak zeneiskolái is vannak. Németországban hasonlót a Sonor gyár csinált, az Orff-iskolák segítésével. Az indíttatás ugyanaz; ápolni, nevelni az ütőhangszeres kultúrát.

- Milyen gyakran lépsz föl?

- Ismeretlen a hangszer. Van egy  varázsa, ahol az ember föllép ott a különlegessége folytán csodabogárnak tartják. Ugyanakkor pont ezért egy picit nehéz vele elhelyezkedni, mert nem ismerik, és nem is keresik.

- Mivel foglalkozol ezen kívül?

- Zeneiskolában tanítok ütő szakon A fellépések mellett fontosnak érzem a tanítást is.

- Egyéb hangszereken is?

- Igen. Pont az a lényeg, hogy a gyerekeknek a változatosságot mutassam meg. Sokmindent tanulunk, van dobfelszerelés, kézi dobok, ütősök.

- Tervek, lehetőségek?

- Nehéz ügy. Hozzáteszem, nagyon fontos az akusztika, hogy a hangszer hangja kellőképpen érvényesüljön. Most itt volt ez a koncert a pincében, amely egy nagyon szerencsés hely. Volt szabadtéri fellépésem is, mit mondjak, oda nemigen alkalmas a hangszer.

- Szokták mondani, hogy a cső vége a terem.

- Ez még nehezíti a koncertlehetőségeket. De ha egy jó helyen szólal meg a hangszer, az maradandó élmény.

Papp Tibor